2012
1. előadás
2012. október 30. kedd 18.30
Oltai Kata
kurátor, művészettörténész
Az előadó által
összeállított
ajánlott irodalom
[letölthető pdf]
Nadrágban vagy nadrág nélkül - Női szerep klisék bírálata a kortárs fotográfiában
Valamennyi társadalom kidolgozza a nemi identitásról való tudás tartalmát és szabályait, hozzárendeli annak szimbólumait, és kötelezővé teszi az általa elfogadhatónak tartott normatív ideológiák elsajátítását. A társadalmi rend érdekében a nők kulturálisan felépített és évszázadok óta életben tartott identitását a család és a házimunka primátusában hangsúlyozzák, melyhez a belépőjegyet feleségként kapják meg. A kilencvenes évek második felétől kimutatható a hazai képzőművészetben egy olyan lappangó attitűd, mely a „háziasszony“, a négy fal közé száműzött nő hagyományos szerepmodelljének a női identitás megkonstruálásában játszott szerepét vizsgálja, problematizálja, mely sokszor egybeesik a nemi identitás vagy saját művészidentitásuk kérdésfeltevéseivel is. Érdeklődésem középpontjában azon munkák állnak, amelyek górcső alá veszik az átmeneti időszak társadalmi, gazdasági vagy éppen kulturális állapotát, a nőiesség (és férfiasság) szerepmodelljeinek átalakulását annak irányát, módját vagy éppen tempóját Problémacentrikusan közelítek a témához, így nem teljes áttekintésre törekszem, sokkal inkább sajátos (női) gender szerepeken keresztül vizsgálom a közelmúlt kortárs magyar női (ön)értelmezéseit.
2. előadás
2012. november 27. kedd 18.30
Somogyi Zsófia
művészettörténész
Szociális érzékenység és emberi jogi témák megjelenése a kortárs fotográfiában
Az előadás olyan hazai és nemzetközi sorozatokat és műveket vizsgál, amelyek társadalmilag érzékeny témára tapintanak rá, egy valamilyen szempontból hátrányos helyzetű, illetve kisebbségi csoport problémáit tárják fel. Kilátástalan sorsokat mutatnak be. Sokáig a dokumentarizmus volt ennek a tematikának a "hivatalos" műfaja, napjainkra azonban új megmutatási mód is szükségessé és elterjedté vált a fotóművészetben: amely úgy mutatja a szenvedést, a szenvedőt, hogy közben az áldozat nem válik újra azzá a néző tekintete számára. Életéből nem nézegetni való mutatvány lesz. A látvány pedig nem sokkol minket, ezért nem tud lemenni a befogadást akadályozó érzelmi zsilip. Mégis megkapjuk az információt, mégis megtörténik a felismerés, átjön az üzenet. A bemutatandó sorozatok arra adnak majd példákat, hogy hogyan.
3. előadás
2012. december 18. kedd 18.30
Kincses Károly
művészeti főtanácsadó, Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
Magyar fényképészek az emigrációban
Gyakran kerül elő hivatalos és magánbeszélgetések során a magyar fotográfia világhíres volta, dicső múltja, meghatározó szerepe. Elhangzanak nagy lózungok, frázisok pufognak, de sem az, aki mondja, sem, aki hallja, nem tud igazán sokat a Brassai-Capa-Kertész-Moholy-Munkácsi körön kívüli magyarokról. Nagyothallók párbeszéde zajlik. Pedig az 1848-49-es forradalomtól és szabadságharctól kezdve, a huszadik század eleji népvándorláson át, folytatva a Trianon utáni nagy emigrációs hullámmal, a második világháborút, majd 1956-ot követő kivándorlásokkal hatszázat meghaladó számú magyar fotográfus került külföldre, dolgozott ott, szerzett több-kevesebb dicsőséget magának, a magyar fényképezésnek. Fontos lenne, ha az ő nevük, életútjuk, munkásságuk és képeik is hozzáférhetők lennének mind a szakmai, mind a szélesebb közönség számára, hogy az ilyen témájú beszélgetések mögött is legyen valamiféle megalapozott tudás, hiteles információ.
2013
4. előadás
2013. február 26. kedd 18.30
Petrányi Zsolt
művészettörténész
Párhuzamos valóságok: fotográfiai irányzatok különböző gyakorlata, értelmezése és olvasata a világ eltérő pontjain, azaz minden lehet más is, mint aminek látszik
Jelenkorunkról elmondható, hogy a művészet is globális karakterrel rendelkezik, mégis a szakemberek tapasztalják, hogy a különböző művészeti ágak lokális értelmezéssel bírnak. Bár a munkák sokszor hasonlóak, az azokat kiváltó jelenségek és olvasatok igen eltérőek egymástól. A fotográfia vizsgálatában az európai gyakorlat mellett a távol-keletit is bevonjuk a vizsgálódásba, ahol talán a legmarkánsabban mutathatók ki az említett eltérések.
5. előadás
2013. március 26. kedd 18.30
Az előadó által
összeállított
ajánlott irodalom
[letölthető pdf]
Flesch Bálint
archaista, konzerváló fotográfus
Petőfi, Kossuth és kortársaik dagerrotípián. Meg az egész korszak.
Az előadás a dagerrotip-talbotip korszakról szól a fotó-technikatörténeti vonatkozások szemszögéből, ránk maradt darabok és a korszakra jellemző epizódok segítségével. Szó esik még némi utóéletről, úgymint gyűjtemények, műtárgyvédelem, kortárs dagerrotipisták, stb. Mindez folyamatos vetítéssel kísérve, beleértve rövid videókat is.
6. előadás
2013. április 23. kedd 18.30
Az előadó által
összeállított
ajánlott irodalom
[letölthető pdf]
Hajdu István
Balkon Kortárs Művészeti Folyóirat főszerkesztője
Fotó és gnózis (a fényképezés és a gnosztikus és spirituális eszmék a 19.-20 század fordulóján), a középpontban Frantisek Drtikol
Az előadás által átfogott periódus szimbolikus értelemben 1875-tel nyitna. Egyrészt ekkor szerveződött meg New Yorkban a Teozófiai Társulat az orosz származású Helena Blavatsky, valamint amerikai prédikátorok (Olcott és Judge) munkája révén, melynek nyomán néhány hónappal később Angliában, majd Európa számos országában hasonló társaságok alakultak, másrészt a 18. század vége óta egyre élénkebben ható gnosztikus tendenciák ekkorra mélyen átitatták a művészet aktuális áramlatait: a század végére a teozófia – a Rudolf Steiner által alapított és iniciált antropozófiával, a 17. század óta folyamatosan tevékeny Rózsakeresztes Társaság spiritualizmusával, valamint számtalan okkult és ezoterikus áramlattal együtt – alapvető és mély, és már döntő befolyást gyakorolt a művészet minden ágára. A hatás a 19-20. század fordulóján tovább erősödött, s bár „eszmei érvénye” az idők folyamán megkopott, jelenléte és befolyása máig kimutatható (talán elég Joseph Beuys-ra vagy Hermann Nitsch-re hivatkozni). Az előadás természetesen nem eme ideológiák, tanok és eszme-töredékek illusztrációja, de épp ellenkezőleg, a cél annak az oda- visszahatásnak feltárása, elemzése és bemutatása, melynek keretében a fénykép(ezés) is megváltozott: szimbolistává, expresszionistává, szürrealistává vált. „Melléktermékként” pedig: spiritisztává…
7. előadás
2013. május 28. kedd 18.30
Az előadó által
összeállított
ajánlott irodalom
[letölthető pdf]
Csizek Gabriella
kurátor, Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
Önazonosságok a fotográfiai képben
A fotográfia története szerves része a művészet- és a társadalomtörténetnek, így a portré műfaja is folyamatos változáson és szerepmódosuláson ment keresztül az idők folyamán. A múlt század végére, rengeteg különféle kérdésfeltevés megmutatására vált alkalmassá. Ezek közül az identitásra vonatkozó az egyik legerőteljesebb. A hovatartozás kérdése, a csoport/közösség önmeghatározó és megtartó ereje és az egyén önazonosságának koordinátái rajzolják meg a személyiségjegyekkel együtt azt az egyszeri és megismételhetetlen egyéniséget, akik vagyunk. Azt, aki aztán a fotográfiai képben megmutatja különböző arcait.
