Dobos Sándor FreeSee   A kiállítást megnyitja Kincses Károly fotómuzeológus Megtekinthető: 2006. 01. 27. - 02. 19. minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén és ünnepnap 11-19 óra között
FreeSee · Kincses Károly: A nézés szabadsága · Dobos Sándor · Technika

Dobos Sándor
(Nagyenyed, 1931. június 20.)

A tordai és bukovinai román iskolák után Kolozsváron járt magyar elemi iskolába 1938-1942. között. A gimnáziumot a kolozsvári piaristáknál kezdte, a komáromi magántanulóság után a tatai piaristáknál folytatta és Esztergomban a bencéseknél fejezte be 1950-ben. Innen került az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának vegyész szakára. 1955-ben végzett. Egyetemi doktori fokozatát 1962-ben, a kandidátusi fokozatot 1969-ben, a Kémiai Tudományok doktora címet 1995-ben szerezte meg.

Egyetem után az Optikai és Finommechanikai Kutatóintézetben dolgozott 1956-ig, majd az ELTE Általános és Szervetlen Kémiai Tanszékén (1956-1976), a Magyar Tudományos Akadémia Szervetlen Kémiai Kutató Laboratóriumában (1976-1981), végül az MTA Izotópkutató Intézetéből ment nyugdíjba 2001-ben. Ezekkel párhuzamosan, 3 évig szervezte és vezette a RADELKIS gyár üvegelektróda üzemét.

Tanított a firenzei, a római (La Sapienza) és a potenzai Basilicata egyetemeken, majd 3 évet az NSZK-ban a wuppertali és a kölni egyetemen és 6 hónapot az edmontoni Alberta Egyetemen, Kanadában. Szakterületei közé tartozott az üvegek, a katalizátorok felületi kémiája, az infravörös- és az asztro- spektroszkópia. 100 publikációja jelent meg vezető nemzetközi folyóiratokban és 3 találmány fűződik nevéhez. De most nem ezekért van itt. Hanem mert túl mindezen, még fényképez is.

Első Kodak gépét 10 éves korában kapta. Munkahelyén, az Optikai és Finommechanikai Kutató Laboratóriumban a világ összes akkor (1955-56) élenjárónak számító gépe volt a kezében, továbbá laborálni is rendesen megtanult. Mégis csak 2000-ben kezdett el igazán fotózni. Azóta minden év tavaszán és őszén másfél-másfél hónapot fotózik, az év többi hónapját pedig a begyűjtött anyag feldolgozásával tölti. Képeinek színtere a mediterráneum, elsősorban Dél-Olaszország, Umbria, Szicilia, Puglia, valamint Andalúzia és Segovia. Próbálkozott 2003-ban pár hónapig az amatőr fényképész léttel, látogatta az Óbudai-, a Kőbányai Fotóklubot, de a MAFOSZ berkeire jellemző ízlésvilág mindkét helyről elriasztotta.

Saját bevallása szerint fotográfusi pályájára hatással voltak a civil pályáján szerzett optikai elméleti alapok, széleskörű kémiai ismeretei, a korábban megszerzett laborálási gyakorlata, gépismerete, számítógépes tudása, korábbi képzőművészeti tanulmányai, melynek során összesen 17 évet tanult festeni, mintázni. Miközben avantgárd kiállításokon vett részt, kiállításokat szervezett az ELTE Egyetemi Klubban (pl. Donáth Péter, Perneczky Géza). 1969-ben egyéni kiállítása is volt, melyet Bálint Endre nyitott meg. Grafikái jelentek meg a Valóságban, a Korunkban és más folyóiratokban. Ezek kétségtelenül segítették a fotós pályáján való elindulásban. De mindehhez járult még az a kb. hatvanezer expozíció és ezek kiértékelése, melyeket az utóbbi hat évben végzett. Fotózása során két nagyobb projektet alakított ki. Ennek során először egy 150-200 képből álló sorozatot készített. Ennek egyes darabjai két, vagy több mediterrán tárgyú kép számítógéppel végzett szuperpozíciói (2002-2003). Ezekben több forma egymásra hatásának, a mikrostruktúrák kölcsönhatásának és a mediterrán színvilág belső, szürrealisztikus kölcsönhatásainak felmutatása volt a célja. Foglalkoztatták a látványban rejlő meseszerű elemek is. A jelen kiállítás anyagát is képező mediterrán témájú panoráma sorozatát 2004-ben kezdte fényképezni. Itt is a meseszerűség, a szürrealisztikus viszonylatok hangsúlyozása. Ezt szolgálja a témaválasztások és képkivágások mellett a kép hosszanti tengelye mentén alkalmazott kompresszió és a horizont vonalvezetése, valamint a részleteket, azok gazdagságának megjelenítését. A látvány hatása benne többnyire festészeti reminiszcenciákkal társul, amik befolyásolják mind a téma kiválasztásánál, mind annak komponálásánál. Így különösen gyakran jutnak eszébe El Greco, Csontváry és De Chirico képei.