Emulziós klórezüst kimásolópapír, fényes és félmatt felületű, barna vagy kékes árnyalatú képet ad, nem fakul könnyen. Ránézetre öszekeverhető a celloidinpapírok némelyikével. Tulajdonságai hasonlítanak az albumin papírhoz is, de gradációja erősebb, keményebb.
1899-től körülbelül 1920-ig használták. Strelisky Sándor és Mai Manó nyílt levélben kötelezte el magát az alboidin papír mellett. Becses felszólításának eleget téve, szívesen bizonyítom, hogy kizárólagosan Protalbin papírján dolgozom és azon meggyőződésre jutottam, hogy ez az albumin- és celloidin-papírnak csakis előnyeit egyesíti magában. Kiváló tisztelettel Strelisky csász. és kir. udv. fényképész." (Magyar Fényképészek Lapja, 1899. szeptember) Ifj. Igaz Lajos (Pécs) 1913 körül használta. A Fényképészeti Szemle 1900. februári számában megjelent hirdetés szerint: „Az összes államokban szabadalmaztatott Protalbin papiros az egyedüli valóban fehérnyeemulsiós papiros, amelyben az albuminpapír összes előnyei, um. sérthetetlen, ellenálló réteg, brilliáns-, lágy- és meleg színskála egyesítvék a celloidinpapírok magas érzékenységével, azok hibás tulajdonságai nélkül. Fényes és matt Protalbin levelező lapok. Protalbin-Werke AG Bécs." 1917 körül az NPG (Neue Photographische Gesellschaft) is gyártott alboidin papírokat. Felfedezője Leon Lilienfeld.
Forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című könyve
Nagyon vékony, jó minőségű papír: a szakirodalom szerint csak két papírmalom volt, amely garantált minőségű papírt volt képes előállítani. Márpedig a felhasznált papír tisztasága nagyon fontos, mivel a legkisebb szennyeződés is az ezüst foltosodását okozta. Kötőanyaga albumin (tojásfehérjéből), ezüstnitrát, aranyszínezés esetén aranyklorid. Az albuminok vízoldható fehérjék, főleg állati termékekben (pl. tojás) fordulnak elő. Hő hatására kicsapódnak (denaturálódnak), vízben oldhatatlanná válnak. A maguk idejében a gyárilag készített albuminpapírokat házilag kellett érzékenyíteni és azonnal felhasználni. Az amatőrök az 1870-es évek közepétől használtak előre érzékenyített papírokat is, amiket hónapokig el lehetett tartani (citromsavat használtak hozzá), de a hivatásosok továbbra is maguk érzékenyítették papírjaikat. Gyárban albuminizált papírok közül forgalomban voltak a Trapp & Münch (Friedberg), dr. E.A. Just (Bécs), a dr. R.A. Jacoby (Berlin) cégek termékei, de az 1870-es évek második felétől óriási albuminpapír-ipar fejlődött ki Drezdában, s a világ legtöbb részén az itt készült albuminpapírt használták. Egy hirdetésük szerint csak ők napi 25.000 tojás fehérjét használták fel ekkoriban. 1855 körül a legtöbb eljárást kiszorította, s a századforduló előttig népszerű volt. Felfedezője Louis-Desiré Blanquart-Evrard.
Forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című könyve
(Funk Pál, Funk Pinkász, P.F. Angelo, Angelo Pál, Paul Angelo) (Budapest, 1894. január 31. - Budapest, 1974. december 13.) fényképész, fotóművész.
Családja több generáción keresztül neves szobrászokat, festőket, grafikusokat adott a világnak. Olasz dédapja, Alessandro Angelo keze alól kerültek ki a bécsi Hofburg stukkói, a XVIII. században. Állítólag Rossininek is tervezett díszleteket. Az ő tiszteletére viselték a család művész-tagjai az Angelo nevet.
Funk Pál tíz éves korában kapta első fényképezőgépét. Tehetségére jellemző, hogy 1910-ben Münchenben egyszerre tanult Carl Bauer festőiskolájában és gyakorolta a fényképezést. Fotós tudását Berlinben Nicola Perscheidnél, Hamburgban a Dührkoop műteremben Petersnél, Párizsban Reutlingernél, Londonban E. Hoppénél, Marcus Adamsnál tökéletesítette. Párizsból az első világháború kitörése miatt haza kellett térnie. Négy évet harcolt a frontokon, majd Budapesten, Székely Aladár műtermében lett első segéd. 1919 novemberében nyitott önálló műtermet Budapesten, a Vilmos császár út 14-ben, majd egy évvel később Párizsban és Nizzában is fényképezett, időszaki műtermeket üzemeltetve, egészen 1938-ig dolgozott felváltva Franciaországban. Két hollandiai (Scheveningenben a Badhuis-weg-en és Hágában, a Hotel des Indes mellett) műtermet is nyitott, Ez utóbbit később átadta a nővérének. Ekkoriban folyamatosan úton volt, ezer dolog foglalkoztatta. A fényképezéssel párhuzamosan élőképeket rendezett, jelmezeket tervezett. 1923-ban Párizsban divat- és jelmeztervezőként is dolgozott. Belekóstolt a filmkészítésbe is, 1916-ban a később világhírűvé lett Kertész Mihály (Michael Curtis) rendezőasszisztense és operatőre. Filmes pályafutása hét évig tartott, évente néhány hónapot dolgozott: a Franco-British Film Corporation európai szekciója és a Metro–Goldwyn–Mayer filmjeiben Rex Ingram, Erich Pommer, Fritz Lang, Alexander Wolkoff, Ernst Lubitsch, Harry Lachman munkatársaként. 1927-ben részt vett az első magyar hangosfilm munkálataiban is, Eiben István operatőr mellett.
Mindezek mellett munkái 1923-tól szerepeltek a hazai és nemzetközi fotókiállításokon, összességében a világ 216 városában rendezett kiállításon több mint száz díjat, oklevelet kapott. 1926-ban a Royal Photographic Society of Great-Britain fogadja tagjává. Jeles lapok és magazinok közölték munkáit, mint a Vanity Fair, a Harpers Bazar, a Motion Pictures, Die Dame, Berliner Leben, Berliner Illustrierte Zeitung.
Hetvennél több előadást tartott – magyarul, angolul, franciául – a modern fotóművészet esztétikájáról, a portré- és aktfényképezésről. 1928-ban a MAOSZ szervezte I. Művész Fényképezési Főiskola tanfolyamán A művészi fotográfia legújabb fejlődéséről címmel adott elő. 1924. november 2-án ő vezette a MAOSZ fotókirándulását Törökbálintra, amin Kertész Andor is részt vett. André Kertészként egyik interjújában éppen Angeloval szemben határozta meg saját stílusát. Szakírói munkája is jelentős, a Fotóművészeti Hírekben 1927–1937 között tucatnyi tanulmánya jelent meg, 1934–1938 között pedig egyik szerkesztője volt a Magyar Fotográfia című szaklapnak. 1937-ben aranykoszorús mester kitüntetést kapott. Részvett a tanoncoktatásban, több mint 50 fényképész mondhatta magát Angelo tanítványnak. A fényképészmester vizsgabizottság elnöke is ő volt. 1945 szeptemberében a legnevesebb szakemberek, előadók bevonásával meghirdette az Angelo Fotó Akadémiát.
1951 augusztusában műtermét államosították és ő nyugdíjazásáig (1964) a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozott, azaz – a rendszer nagyobb dicsőségére – saját volt műtermében lehetett alkalmazott.
Forrás: Kincses Károly
( - ) órás, majd fényképész, (Hungária fényképészeti műterem). Műterme: Szeged, Iskola u. 16. (saját ház) 1910.k. , Auer fivérek néven műtermük volt: Szeged, Kölcsey u. 8. a Próféta sörház mellett 1905.k.
Forrás: Kincses Károly