A Báthori István Múzeum fotógyűjteménye 20 566 darab negatívot számlál, benne jelentős értéket képviselnek az üvegnegatívok, számszerűen 1221 darab. Az üvegnegatívokat dr. Szalontai Barnabás, a Báthori István Múzeum első igazgatója szerezte meg a gyűjtemény számára. Nyilvántartásba vételük 1956-1958 között történt. A felvételeket Vadász Elek és Nádas József készítette 1905 és 1930 között.
Vadász Elek gyógyszerész volt, oklevelét 1905-ben szerezte Budapesten. Gyógyszertárát 1912-ben alapította Nyírbátorban, majd 1915-ben társult sógorával, Nádas Imrével, aki 1909-ben szerzett gyógyszerészi képesítést. A Vadász és Nádas Gyógyszertárat a tulajdonosok halálukig, 1944-ig működtették. Az ajándékozó Dobribán Antal szintén gyógyszerész volt. Ő az államosítás után, 1950-től az egykori Vadász és Nádas gyógyszertárban dolgozott feleségével együtt. (A gyógyszertár 1976-ig működött ebben az épületben, átalakítása után a zeneiskolának adott otthont, ma üzletsor található benne.)
A fotók elkészítésének célja ma már nem állapítható meg. Mindenesetre feltűnő, hogy sok az alul- vagy túlexponált felvétel. Az is szokatlan, hogy a fényképek nem műteremben, hanem a patika épület udvarán és tornácán készültek, néhány (számuk a tízet sem éri el) külső helyszínen, a város utcáit, kazalrakást, ill. a patikát belülről örökítették meg. Szintén kis számban fordulnak elő azok az üvegnegatívok, amelyeket egy-egy műtermi fényképről készítettek. A felvételek nagy részén tetten érhető a műtermi beállításnál szokásos környezet megteremtésére való törekvés: terítővel letakart kis asztalka, rajta váza virággal. A fényképezett személy az asztal mellett áll feszes tartásban, ünnepélyes arccal, lányok esetében egyik kezükkel az asztalt támasztják, másik kezük derék magasságban, benne imakönyv (énekes könyv) vagy zsebkendő, vagy kis csokor virág.
Az üvegnegatívok 98%-a portré műfajába tartozik. Kiket ábrázolnak? Személy szerint nem tudjuk megnevezni őket, de úgy sejtjük többségében nyírbátoriakat és környékbelieket örökítettek meg a felvételek, városi polgárokat és tisztviselőket, paraszti foglalkozásúakat, cigányokat, különböző vallási felekezethez tartozókat. Igen nagy számban készült fénykép katonákról, a felvételek 22 %-a. Az első világháború idején Nyírbátorban lévő hadifoglyokról csaknem annyi fotó található gyűjteményben, mint a magyar katonákról.
A felvételek sajátossága az is, hogy a portré műfajában még nagyon sokféle témájú kép született. Külön kiemelendő az a fénykép, amely egy patika belsejéről készült. Bizonyos, hogy a patika tulajdonosai láthatók rajta, Vadász Elek és Nádas Imre fiatal korukban.
Forrás: www.vardaimuzeum.hu
A debreceni Déri Múzeum Fotótára 1890, a Városi Múzeum megnyitása óta gyarapodik. Bár saját fényképezőgép beszerzéséről csak 1907-ben határoztak a múzeum akkori vezetői, Löfkovits Artúr és Zoltai Lajos; a helybeli műtermes- és amatőrfényképészek jóvoltából már korábban is készültek a múzeum számára felvételek. Ettől az időtől kezdve azonban Zoltai maga dokumentálta a saját ásatásait és néprajzi gyűjtéseit, s fotózta a várost is, megörökítette fölszámolása előtt a régi füvészkertet, az 1910-es évek nagy építkezéseit, a ma is városkép-meghatározó új épületek és a helyükön lebontott régiek változásának folyamatát, fölszámolás előtt a régi a temetők sírjeleit – és még oly sok mindent – a Fotótár negatívtárának ez az egyik legfontosabb és legértékesebb része.
A Déri Múzeum Fotótárában ma található mintegy 80.000 negatív. Ebből kb. 3-4000 a XX. század elejéről-közepéről származó üveglemez, amely részben a fent említett munkadokumentáció, másrészt utazásokon (pl. Ecsedi István északi, közel-keleti és balkáni útjain) készített felvételek, a Hortobágy életét bemutató képek, illetve ajándékként, hagyatékokból vagy vásárlás útján bekerült képanyag jeles debreceni fotóművészektől (Haranghy György, Aszmann Ferenc, Kozmann György és Leó – akik hivatalos fotósai is voltak a múzeumnak – stb.) Itt találhatóak például a Haranghy György hagyatékából megvásárolt hortobágyi és debreceni felvételek, amelyek az 1901-ben készült, Délibábok hazája című vetített képes előadás részét képezték.
A Fotótár leltára kezdettől fogva a negatívot tartja nyilván, így az üveglemezek kora után – ami egyetlen példányos, eredeti műtárgy – ide sorolódott minden, a fotólabor munkatársai által készített negatív film kockája, legyen az kiállítási reprodukció, kiállításokhoz kölcsönkért anyagok másolata, néprajzi gyűjtés helyszínen készült dokumentációja vagy művészi szándékkal készített fénykép. A negatívokról a 2000-es évekig mutatókarton készült nézőképpel, amelyet mára digitalizáltak, így a katalógus anyaga excel-táblában, hozzá csatolt képpel, kereshető állapotban van, s megkezdődött a század elején készített, mindeddig leltározatlan, jórészt városképi üvegnegatívok feldolgozása és biztonságos átcsomagolása is.
Nyilvántartás szempontjából sokkal problémásabb a helyzet a múzeum minden egyes gyűjteményében felhalmozott hatalmas mennyiségű pozitív képpel, amelyek tematikailag vannak elosztva a gyűjtemények között – de a jövőben az egyesített Fotótár részét fogják képezni, egységesen nyilvántartva. Ez a képanyag sok esetben talán értékesebbnek, különlegesebbnek mondható a negatívállománynál, hiszen a hagyatékok, vásárlások révén a debreceni fényképészet legkorábbi idejéből származó képeket tartalmaz. A legnagyobb mennyiségű anyag az eredeti Történeti osztály (amely most a néprajzzal összevonva Helytörténeti Tár) gyűjteményében található, hiszen itt őrzik a múzeum építéséről, megnyitásáról, a magáról Déri Frigyesről, még a tárgyalások idején készült képeket, itt vannak a Thaly Kálmán és a város kapcsolatát dokumentáló felvételek, ide kerültek a régi debreceni műtermekből származó csoportképek, emléklapok és emlékalbumok. Itt vannak a családi- és közéleti, országgyűlési albumok, az idegen műtermekből származó jórészt leltározatlan-feltáratlan töménytelen mennyiségű vizitkártya, a városi képeslapok – és itt őrzik a Gondy és Egey fényképészműterem 30 nagyméretű utánrendelő-könyvét és egyéb dokumentációját, és még sorolhatnánk.
A Néprajzi osztály gyűjteményében szintén nagy mennyiségű anyag található, de ezek egy része az adattárban – ezek műtermi, beállított felvételek viseletekről, hortobágyi mesterségekről, illetve képeslapok – de Egey István 1880-as években készített hortobágyi felvételeinek eredeti kópiái éppúgy köztük vannak, mint a Délibábok hazájából készült képeslapsorozat. Szintén a néprajzi adattárban vannak a gyűjtéseken készített felvételek – de csak kb. az 1970-es évekig. A hagyatékokból vagy gyűjtések során bekerült fényképek a tárgyi dokumentáció közé van besorolva és elcsomagolva, s szórványosan mindenhol találhatók elkülönítetlenül régi képek, amelyek, jóllehet a leltárkönyvben szerepelnek, s annak alapján kiválogathatók, de külön fotónyilvántartás nincsen róluk.
A Képzőművészeti osztályon található fotógyűjteményt jórészt az az anyag képezi, amelyet Kürti Katalin szedett össze az 1980-as évek végén kezdett, a debreceni fényképészet múltját bemutató kiállítás-sorozatához. Az akkor családoktól kölcsönkért és lemásolt, vagy ajándékként kapott, nagyrészt portréfotókat, fényképészek szerint csoportosítva, papírdossziékban, adattári dobozokban tárolják, nincs róluk nyilvántartás, csak egy sokszorosan fölülírt lista. Ez az anyag jó kiindulási alapja lehetne egy majdani, végleges rendezésnek. A Képzőművészeti osztályon sok, rejtett kincs is megbújik még, itt van pl. Gondy Károly fotólitográfiája Blaha Lujzáról, vannak „festményesített”, átfestett fényképek, sok régi csoportkép, színészképek, kiállításra készült, hatalmasra nagyított bravúros pillanatfelvételek, pl. Letzter József műterméből.
Az Iparművészeti osztályon olyan képanyag van, amely hordozójának mívessége okán sorolódott ide, pl. a több tíz kilós súlyú díszalbum aranyozott Dávidházi-féle bőrkötése miatt, vagy táncrendekbe ragasztva, borítójukba belekötve, esetleg zománcozva, stb.
Az Irodalmi osztály (az 1980-2011 között önálló épületben működő Debreceni Irodalmi Múzeum) képanyaga speciálisan irodalmi szempontú, a bekerülő helyi írói hagyatékokból épült és gyarapodik, így a nyilvántartás alapja az ábrázolt személy, helyszín vagy esemény mibenléte, soha nem a kép készítője, kora vagy technikája – ezeknek a körülményeknek a figyelembevétele, a képek védelme az utóbbi időben került előtérbe. A gyűjteményben található fényképek kizárólag papírképek, a fent vázolt nyilvántartási rendszer szerint eredetileg a dokumentumok közé sorolva. A képek szétválasztása, elkülönítése, újracsomagolása és szakszerű meghatározása pár évvel ezelőtt kezdődött, s hamarosan lezáruló folyamat, amelyet remélhetőleg digitalizálás is követni fog majd. A gyűjtemény legfőbb értékének a XIX. század második feléből, XX. század elejéről származó nagy mennyiségű jelmezes és civil műtermi színészkép tekinthető, részben debreceni, részben budapesti, részben egyéb jó nevű vidéki fényképészek munkái. Kiemelendő néhány csak itt megtalálható eredeti műtermi vagy amatőrkép Ady Endréről, Tóth Árpádról, Móriczról, Oláh Gáborról, Juhász Gyuláról.
A Déri fotó állományának egészéről elmondható, hogy tervszerűen, gyűjteményfejlesztési szempontokat figyelembe véve nem gyarapszik, a bekerülés esetleges – ahogy nagyrészt az volt a múltban is. Néhány nagyobb akciótól eltekintve, melyek nagy történelmi fordulatokhoz, kiállításokhoz kapcsolódóan buzdítottak gyűjtésre és adományozásra, tematikus gyűjtés nem volt. Ilyen akcióknak köszönhető azonban a nagyszámú színészkép-gyűjtemény, a város világháborús bombázásának dokumentációja, a családi és portréképek, és a Hortobágyot megörökítő felvételek, melyek sora az 1880-as évektől napjainkig tart.
Teljes fotográfus-életmű reprezentációjának tekinthető a Gondy és Egey műterem 40 évnyi működését dokumentáló utánrendelő-könyvek sorozata, a beleragasztott negyvenezernyi fotóval.
Szerző: Szabó Anna Viola fotótár vezető
A Várostörténeti Múzeum több mint 30 000 fotográfiát őriz, amelyek főként ajándékozás, kisebb részben vásárlás útján kerültek a gyűjteménybe. A 19-20. századi papírképek és negatívok Pécs város, Baranya megye történetét dokumentáló darabok (pl. városképek, tájképek, eseményfotók, portré fotográfiák), emellett értékesek a helyi-, vagy helyi vonatkozásokkal is bíró családokhoz, személyekhez kötődő, illetve a pécsi, baranyai fotográfusok munkásságához kapcsolódó felvételek, hagyatéki anyagok is. Ezek között említhetjük az Irányi Dániel hagyaték részét képező értékes fényképalbumot, illetve Exner Gyula, Exner Károly, Zelesny Károly, Zsabokorszky Jenő, Kozma Gizi, Kundelein Ilona, Könnyű József fotográfusok munkáit. A legkorábbi felvételek az 1850-es évek elején készült dagerrotípiák. (Czapf Károlyné, Szente (Zente) Pál és ismeretlen nő arcképei.) Különlegesség az a Párizsban készült mikrofotó, amelyet egy 19. századi apró szivarszipkába rejtettek, és az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyeit („A haza oltalmazóit”) tablóképben dolgozza fel. A faragott tajtékszipkán ülő férfi alakja látható egy, a képrögzítés hőskorából származó masinával. A gyűjtemény egy-egy kiemelkedő részét B. Horváth Csilla ny. főmuzeológus számos publikációban tette közzé.
Különleges és jelentős fotógyűjtemény került a múzeumba a dunaszekcsői Johann Eilingsfeld hajóskapitány hagyatékából. Ő az 1910-es, 1920-as években, a DGT dunai hajóin teljesített szolgálatot és eközben számos fényképet készített. Megjelennek ezeken a felvételeken a Duna menti tájak, települések, épületek, az I. világháború időszakának folyó menti hadműveleteire vonatkozó, illetve a hajózással kapcsolatos életképek is, és különösen érdekesek azok a portrék, csoportképek, amelyek megörökítették a hajókon utazó korabeli embereket. A gyűjtemény tartalmazza az üveglemez negatívokat, a róluk készült eredeti és szignált papírkép nagyításokat, amelyek a felvétel körülményeit is leíró eredeti zacskókban kerültek a múzeumba. A kollekciót Eilingsfeld kapitány, hajózáshoz kötődő iratai egészítik ki. Külön érdekességek a hajón vezetett emlékkönyvek, amelyeknek bejegyzései a kapitány személyiségéről is vallanak. (Az Eilingsfeld anyagról írt részben Szabó Magdolna múzeumi gyűjteményeket bemutató kéziratából merítettünk gondolatokat.)
Szerző: Gál Éva főmúzeológus
Több mint egymilliós gyűjteményében a legelső dagerrotípiát még 1840-ben fényképezték, a legutolsó kép tegnap került gyűjteményükbe. Magyar kollekciójában teljességre törekszik, azaz minden korból, minden irányzatból, minden fontosabb szerzőtől őriz fotókat, sőt teljes hagyatékokat. Az egyetemes fotográfiából viszont, mivel financiális lehetőségei meglehetősen korlátozottak, csak véletlenszerűen tud vásárolni, cserélni kiemelkedő alkotók fotóiból, mint Alinari, Eve Arnold, Mario de Biasi, Henri Cartier-Bresson, Imogen Cunningham, František Drtikol, Walker Evans, René Groebli, Lotte Jacobi, Yousuf Karsh, Erna Lendvai-Dirksen, Helmar Lerski, Robert Mapplethorpe, James Nachway, David Seymour, Edward Steichen. Jelentős anyaguk van André Kertésztől, Moholy-Nagy Lászlótól, Kepes Györgytől, Robert Capától, Cornell Capától, Paul Almásytól, Brassaïtól, Munkácsi Mártontól, Ata Kandotól és másoktól. Nagy becsben tartják a legkiválóbb Magyarországon maradt fotográfusok munkáit, így Pécsi Józsefét, Balogh Rudolfét, Escher Károlyét, Angelóét, Máté Olgáét, s még félezernyi alkotóét. A kortársak közül az összes jelentős alkotótól, így Féner Tamástól, Korniss Pétertől, Kerekes Gábortól és másoktól is őriznek alkotásokat klimatizált raktáraikban.
A múzeum több ezer darabos fényképgyűjteménye döntő többségében fehérvári vonatkozású: egyrészt városképek, helyi történeti eseményekhez, illetve helyi polgárokhoz kapcsolódnak, másrészt elsősorban fehérvári fényképészek munkái.
Az első fotók 1881-ben kerültek az 1873-ban alakult Fejérvármegyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet gyűjteményébe. Ebben az évben ásatások folytak gróf Zichy Nepomuk János nagylóki birtokán. Az ásatásokon talált leleteket, az ott készített fotókat és rajzokat is az egyletnek ajándékozta a gróf. E tény is jól szimbolizálja, hogy az egylet első adományozói a megyei arisztokrácia és a székesfehérvári értelmiségiek köréből kerültek ki. Természetesen maguk a fotográfusok is több alkalommal hagyták munkájukat a múzeumra. A gyűjtemény fotóanyagának legismertebb készítői között megtalálhatók: Pribék Antal, Pete Gyula, Tóth Károly, Szigeti Jakab, Székely Aladár, Fekete Zoltán, Hege Károly és mások.
A fotók megörökítik a város utóbbi 130-140 évének jelentős eseményeit és személyiségeit, illetve a városkép folyamatos változását. A legrégebbi képek közé tartoznak Pribék Antal felvételei, melyek az 1870-es években készültek Székesfehérváron, illetve a megye számos pontján, főúri birtokok központjaiban. Jelentősnek mondható az I. világháborús fotóanyag, a két világháború között, főként az 1930-as években – a város nagymérvű fejlődésének időszakában – készült fényképek együttese, illetve a Kádár-korszakban készült fotók mennyisége. A Székesfehérvárt ábrázoló munkák mellett természetesen a megye egész területéről rendelkezünk portrékkal, tájképekkel, életképekkel, épületek, városrészek, illetve falvak fényképeivel.
Két nagyobb fotóhagyatékot is őriz múzeumunk: az egyik Molnár Tibor egykori Székesfehérvár városi főmérnök ezernél is több pozitívot, és a hozzájuk tartozó negatívokat is tartalmazó anyaga, főként az 1930-1940-es évekből; a másik Kabáczy Szilárd fotóművész, a Fejér Megyei Hírlap fotóriporterének értékes, több évtizedet átfogó hagyatéka.
Múzeumunk sikeresen pályázott az Oktatási és Kulturális Minisztérium Múzeumi Állományvédelmi Programjára 2009-ben, melynek segítségével klimatizált fotótárat tudtunk kialakítani, és savmentes borítékokat szereztünk be. Ma már az itt található fémszekrényekben őrizzük Molnár Tibor hagyatékát, és a múzeum képeslapgyűjteményének jelentős hányadát. Fotóink rendezése, tisztítása és savmentes borítékba történő áthelyezése folyamatos. Ezzel párhuzamosan – önkéntesek bevonásával – folyik digitalizálásuk, és amelyeknél eddig ilyenre nem került sor, kereshető nyilvántartásba történő vételük.
Szerző: Bányai Balázs történész
1985-ben alakult meg Ráckevén az André Kertész fotógyűjtemény létrehozására alakított bizottság. Itt döntöttek az emlékház funkcióiról is. Elsősorban André Kertész fényképei, életrajzi és pályaképét jelző dokumentumok bemutatása a feladat egy állandó kiállítás keretében. Még ebben az évben megérkeztek a Kertész által adományozott képek, az eredetileg ígért ötven helyett százhúsz. Köztük számos, élete egykori magyarországi helyszíneiről készült alkotás. 1986-ban The André and Elisabeth Kertész Foundation Inc. Kertész halála után felszámolt lakásból bútorokat, nyolc kartondoboznyi személyes használati- és dísztárgyat is ajándékozott a Szigetbecsei Múzeumnak.
Forrás: Kincses Károly- Kolta Magdolna: Hazai anyag
Fotónapló, André Kertész és a magyarok c. albuma, 2005
A Jósa András Múzeum fotógyűjteménye nem különálló gyűjtemény, hanem a történeti dokumentumok része. A gyűjteményben található fotók családok adományozásával, ajándékozással vagy vásárlással kerültek be. A gyűjtemény revízió alatt áll így nemcsak adatbázis készül róla, hanem digitalizáljuk is. Körülbelüli számuk 5-600 darab. A fotók között sok a városról és a megye településeiről készült kép az 1850-es évektől napjainkig. Kiemelkedő a Nyíregyháza laktanyáinak élete és az itt állomásozó egységek története képekben. A huszár hagyományok megteremtése mellett sok tárgy –köztük fotók természetesen- kerültek a múzeumba a volt huszárok hagyatékaiból. Jelentős még a Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltók életéhez kapcsolódó fotóanyag is. Nyíregyházán az 1880-as évektől működtek fotós vállalkozók, mint például a Hunyady és Malakovszky, Csépány…stb. ezek anyagából is sok megtalálható a gyűjteményben.
Forrás: Mohácsi Endre múzeológus
