nincs adat
nincs adat
Amerikai gyorsfényképként is ismert. Kollódiumos változatát 1852-53-ban Adolphe Alexandre Martin fedezte fel Párizsban. Más források feltalálóként Hamilton Smith-t, időpontként 1856-ot adják meg. Szerepel a szabadalmaztatók között Frederick Scott Archer neve is, szintén 1856-os dátummal. Különösen az amerikai polgárháború (1861-1865) alatt volt népszerű, ekkor készült a legtöbb. Európában csak 1870 körül terjedt el. A ferrotípia gyárilag előállított, zselatinos változata 1900 után kezdte kiszorítani a kollódiumost. Az első gyorsfényképek egyike, vásárokban, piactereken, búcsúkban, nyaralóhelyen volt népszerű, mivel a lefényképezést követő pár percen belül már elvihető volt a még nedves lemezke. A feketére festett bádoglemezen kezdetben kollódiumos, majd a századfordulót követően szinte kizárólagosan zselatinos emulzió hordozta a képet, melyet gyakran védőlakk fedett. Alkalmanként papír-installáció is tartozott a ferrotípiához. Az egyetlen fotóeljárás, amely mágnessel is felismerhető. Tónusértékei korlátozottak, szinte teljesen hiányzik belőle a fehér és a legmélyebb tónusokat sem találjuk. A ferrotíp lemez lehet fekete vagy barna lakkozású, függetlenül attól, hogy a kép kollódiummal vagy zselatinnal készült.
Forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című könyve