1877-től állítottak elő iparilag klórezüst papírt (Joseph Wilson Swan). Sokáig nem terjedt el, a századforduló után azonban fokozatosan nőtt a fotópapírok közötti piaci részesedése, ekkor már baritréteggel gyártották. Bár a gyűjteményekben korábbi példányok is előfordulhatnak, a húszas évektől kezdte el példátlan karrierjét, szinte minden más eljárást a perifériára szorított, vagy megszüntetett. Igazi nagy sikerét a leica filmek elterjedése hozta meg az 1930-as években, amikor a kis negatívokról nagy nagyítások készültek. Napjainkig használatos, számtalan fajtája ismert.
Forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című könyve
( - ) fényképész.
Műterme: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3. Csengery-ház 1910-1916-1922.
Forrás: Jósa András Múzeum-Nyíregyháza
(1830 - 1909) litográfus, majd fényképész
Pesti kőrajzoló, akinek jelenleg egyetlen litográfiája ismert 1856-ból. Pesten Simonyi Antaltól megtanulta a fényképészmesterséget, majd segédje lett, aztán 1864-ben Simonyi debreceni fióküzletének vezetője, végül üzlettársa. Később társult az eredetileg ötvösnek tanuló Egey Istvánnal (1828–1895), aki szerepelt a műipar-tanulók szabadkézi rajzaiból rendezett 1847-es rajzmű kiállításon. A Gondy-Egey műteremről 1866-ban jelent meg az első hirdetés a Debrecen-Nagyváradi Értesítőben. Debrecenben a város különböző boltjainak kirakatában is hirdették munkáikat. 1868-ban egy emeletes ház tetejéről fényképezték le a dalelőadások kezdetét. Új világítással is kísérleteztek, színes üvegek használatával lényegesen javítottak a felvételek árnyalatain. 1869-ben négy hortobágyi viseletbe öltözött férfiportréjuk szerepelt a párizsi iparpalotában rendezett kiállításon.
Műhelyük volt Debrecenben, a Teleky utca 6-ban (1864–98), a Szent Anna u. 5-ben és a Cegléd utcában (1865). Kassán is dolgoztak a Fő utca 18-ban (1869–70).
1923-ban Gondy özvegye átadta a debreceni városi múzeumnak férje harminckét albumát, mely közel 32.000 darab képet őriz. Életükről Szabó Anna Viola írt monográfiát 2009-ben.
Forrás: Kincses Károl