(Vönöck, 1898. július 22 – Budapest, 1954. november 7.) fotóművész, fotóesztéta, szakíró.
Nagyhatású fotópedagógus, tudós esztéta, szigorú kritikus, szakíró, szervező és alkotóművész volt egy személyben, miközben gyári főmérnökként, majd gyárigazgatóként kereste a kenyerét. 1938-tól a magyarországi fotóamatőrök legnagyobb szervezetének, az EMAOSZ-nak a titkára, a tanfolyamok és a szakoktatás szervezője. Haláláig vezetett tanfolyamokat, ezek tanrendjén szerepelt először elemző képbírálat, képelemzés, rendszeres fotóelméleti oktatás. Mondhatjuk, hogy abban az időben egymagában egy egész intézményt pótolt. Az utána jövő amatőrnemzedékek számtalan tagja vallhatja magát tanítványának. Sokszorosított jegyzetein fotóamatőrök, későbbi fotóművészek generációi nőttek fel. Éveken át vezetett fotósétákat, fotótúrákat az ország néprajzilag vagy képileg érdekesebb helyeire. Saját fotóit a magyaros stílus jegyei, a klasszikus fény-árnyék kompozíciók, az egyszerű, optimista szemléletű témák iránti vonzódás, a briliáns, tökéletes kidolgozás jellemezte. Elsősorban fekete-fehér nagyításokat csinált, de kipróbálta az 1930-as évek végén az akkor induló színes diapozitíveket is. A Láng Gépgyár főmérnöke (1925-1935), a Magyar Radiátorgyár igazgatója (1935-1945), majd a Budapesti Műszaki Egyetem fotórészlegének vezetője (1948-1954). Fotóművészeti alkotásai 1929-től szerepelnek hazai és nemzetközi kiállításokon. A magyaros stílus egyik képviselője. Fotóesztétikával foglalkozó elméleti cikkei, fotókiállításokról írt kritikái és felvételei a Fotóművészeti Hírekben (1930-1938), a Fotóművészetben (1938-1944), a Fotószemlében (1940-1943) és a Fotó című lapban (1954-1975) jelentek meg. Meghaladja a százat az általa írt szakcikkek száma. 19 érmet, köztük arany, ezüst és bronz medált kapott hazai és külföldi kiállításokon. 1937: Államdíj, 1954: MADOME Aranyjelvény munkásságért. Alkotásait megtalálhatják a Magyar Fotográfiai Múzeumban Kecskeméten és a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, Budapesten.
Forrás: Kincses Károly
(Terény /Nógrád vm., 1947 május 13) fotóművész, tipográfus.
Nem az a fényképész, aki fogja a gépét, neki indul, és ezt-azt lefényképez. Képeinek legtöbbje a fejében születik, sohasem egyes képek, hanem sorozatok, önálló projektek.0 Nemcsak fotóival, de kultúraszervező önzetlenségével, a magyar fényképezésért tett dolgaival is megérdemli az elismerésünket. A nyomdaipari technikum tipográfiai szakát végezte el, később is tipográfusként dolgozott. Több kulturális lap, kiadvány, katalógus létrehozása kapcsolódik a nevéhez. Az 1990-es évek elején együtt készítették a Pécsi Tér című kulturális hetilapot. Annak megszűnése után indították a stúdiót, mely máig működik. Kevésbé az üzleti, inkább a kulturális kiadványok készítésére szakosodott a négy fővel dolgozó Tér Stúdió. Harnóczy Örs megalapította 1997-ben az Echo című kritikai szemlét, mely kéthavonta jelent meg, 2010-ig.
Huszonöt éves kora óta fotografál rendszeresen. Sokáig diaporámákkal kísérletezett, majd a polaroid eljárás foglalkoztatta. (Így készültek a pécsi portrék fotósorozat képei) 1977-től tagja a Mecseki Fotóklubnak, 1981-től vezetőségi tagja, majd hét éven keresztül (1985-1992-ig) ügyvezető elnöke. Egyik szervezője az 1977-ben Pécsett alakult Focus csoportnak, mely hazai viszonylatban az egyik legprogresszívebb fotós csoportosulás. Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, Kálmándy Pap Ferenc, Kovács Attila, dr. Lajos László, majd később Marsalkó Péter – komoly kiállításokon bizonyította erejét itthoni és külföldi galériákban. Egyik alapítója 2005-ben a Kortárs magyar fotográfia pécsi rendezvénysorozatnak, mely ugyan a fotográfiát állítja középpontjába, de emellett a társművészeteket is felvonultatja, így segíti a művészeti ágak kapcsolatteremtését. Az eseményekhez megjelent nagyméretű, reprezentatív katalógusok szerkesztője és tervezője. 1991-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1998-ban vezetőségi tagnak választották. 9x12 cm-es fekete-fehér negatívokat készített az emberi test szigorúan szerkesztett, tovább már aligha redukálható részleteiről. Ezeket a képeket állította ki Fotószobrok című kiállításán. Ugyanakkor pedig kortársait, elsősorban a pécsi művészeket, a tudomány, a sport, az oktatás területén kiemelkedőt nyújtó embereket fényképezi. Legjelentősebb munkái az említett portrék mellett a formateremtő Lágy házak 1982.
Forrás: Kincses Károly
(Székesfehérvár, 1903 -1939. június 18.) fényképész
Pete Gyula műtermében volt tanonc, majd 1922. szeptember 10-ig segéd. Azután Berlinben, Bécsben és Budapesten dolgozott. Bécsben tökéletesítette tudását, pasztell- és képfestészetet tanult. Bécsből visszatért szülővárosába, 1929-ben a Bank u. (majd Szent Korona u.) 6. sz. alatt műtermet nyitott. Az 1930-ban rendezett kirakatversenyen IV. díjat és elismerő oklevelet nyert. Tőle tanulta a mesterséget felesége, valamint Hege István és a később magát önállósító Hege László. Hege Károlyt 1939-ben motorkerékpár-szerencsétlenség érte. Az ipart özvegye a saját jogán folytatta tovább.
Forrás: Kincses Károly
( - ) fényképész és fotókereskedő.
Műterme: Nyíregyháza, Kállói u.2. Korábban -1896.k-1899- között Nyíregyházán Hunyady és Harth néven dolgoztak, de volt cége Hunyady és Malachowsky néven a Kállói út 2. alatt is. 1913.k.
Forrás: Jósa András Múzeum – Nyíregyháza