(Vásárosnamény /Bereg vm., 1930. május 12- Székesfehérvár /Fejér m., 2004. május 10.) fotóriporter, festőművész
A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja 1970-óta. A Fejér Megyei Hírlap szerkesztőségében dolgozott Székesfehérvárott, 1993-ban már nyugdíjas. A MUOSZ Fotóriporter szakosztályának tagja. Több kiállításon, pályázaton szerepelt sikerrel. Kiállítási anyagát a székesfehérvári Szent István Király Múzeum őrzi.
Forrás: Kincses Károly
nincs adat
fényképész
Kalmár Péter szerb királyi és meiningeni hercegi fényképész, a M. Kir. Operaház fényképésze. Szegeden nyitott fiókműtermet Kalmár és Társa néven, (1893-tól) melyet művezetőjére, cégtársára Nagy M.-re bízott. Ez a műterem, melyet Kalmár Kozmata Ferenctől vásárolt meg a Széchenyi tér 3. szám alatt. Három évig működött ezen a néven, aztán Nagy M. megvásárolta, s a továbbiakban, mint Kalmár és Társa utóda Nagy M. prosperált 1896-tól 1905 körülig. Így ajánlotta a műintézetet a közönség becses figyelmébe: készít platinnyomatú képeket művészi kivitelben minden kis kép után életnagyságig. Felvételek pedig bármely borus időben valamint vasár- és ünnepnapokon is eszközöltetnek.
Forrás: Kincses Károly
(Korpona, 1909. április 25 – Budapest, 1978. március 31.)
A magyar dokumentarista fényképezés egyik legjelesebb képviselője. 1927-től Madzsarné Jászi Alice tánc- és mozdulatművészeti stúdiójába járt. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Hevesy Ivánnal, a magyar fotótörténet-írás egyik legjelentősebb személyiségével. Az ő hatására kezdett el 1931-ben fényképezni. A tanítvány gyorsan a saját lábára állt, már első képei sem az útkeresés termékei voltak. Olyan portrékat készített, mint a Kenyérevő gyermek, amely mindmáig egyik legismertebb képe. 1937-ben jelent meg élete fő műve, a Tiborc című fényképalbuma, amely egy csapásra közismertté tette. A megrázó képekhez az akkori magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, Móricz Zsigmond írt előszót. Talán azóta sem volt ilyen revelációként ható albuma a magyar fényképezésnek, pedig eltelt azóta több mint hatvan esztendő.
Forrás: Kincses Károly
(Szeged, 1879. augusztus 25 – Budapest, 1963. június 13.)
1897–1937 között postai hivatalnok, aki végigjárva a hivatali ranglétrát, végül posta-műszaki igazgatóként ment nyugdíjba. 1893-tól fényképezett, autodidakta módon, szakkönyvekből tanulta a fényképezés alapjait. 1914-től jelentek meg képei az Érdekes Újságban, az Új Időkben, a Fotóművészeti Hírekben, a Fotóművészetben, a Fotóéletben, s több külföldi lapban. A húszas években rendszeresen készített sportképeket, amiket itthon és külföldön egyaránt közölt. Trükk-képei is maradtak számosan. Az 1920-as években zömmel népi életképeket, népviseleteket, falvakat fotózott, az ún. „magyaros stílus” egyik jelentős alkotója lett. Több mint hatvan éven keresztül megállás nélkül fényképezett, nem csoda hát, ha a fény útján való leképezés szinte minden eljárását ismerte és művelte, a nemeseljárások számtalan fajtájától a fotómechanikai sokszorosításon és a Lumière-féle autochromon át a fotóplakettekig. Életműve nehezen szorítható kategóriákba, de legfontosabb képeit piktorialista stílusban, valamint a magyaros irányzat keretében készítette. Elméleti és történeti munkássága is jelentős.
Forrás: Kincses Károly
(Budapest, 1894. július 2 – New York,/USA, 1985. szeptember 28.)
Apja Kertész Lipót a magyar irodalom klasszikusait rendkívül alaposan ismerő és értő, de üzletileg nem túlságosan sikeres könyvkereskedő, aki bár a tőzsdén is dolgozott, s egy-két telke is volt, korai halála után túl nagy vagyont nem hagyott özvegyére Hoffmann Ernesztinre, a Teleki téri kis kávéház tulajdonosára s a három fiúra, Imrére, Andorra és Jenőre. Andor 1912-ben felsőkereskedelmi iskolai érettségit tett, bár már ekkor biztos volt benne, hogy a fényképezésből akar a jövőben megélni. Rögtön az első keresetéből vett egy Ica-Platten-Camera fényképezőgépet, amivel a saját szakállára, autodidakta módon tanult meg fényképezni. Barátja, Chmura László segített neki, az előhívás elsajátításában. Könnyen tette, hiszen családjának a Ferenciek tere 2. alatt volt fotószaküzlete. Nagybátyja segítségével helyezkedett el a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén, ahol levelezőként dolgozott, de minden szabad idejében fényképeket csinált. Kitört az első világháború. Önkéntesként vonult be 1914-ben és karpaszományos zászlósként harcolt a KuK hadsereg 26. gyalogezredében, a lengyel és az orosz fronton. Megsérült, Esztergomban gyógykezelték. 1919-es leszerelése után ismét csak a hivatalnok-lét gyötrelmei következtek számára. Ekkor a Budapesti Giro- és Pénztáregyletben dolgozott. Kész személyiség, felnőtt férfi volt, amikor Párizsba költözhetett. Az egyáltalán nem neki való magyar bankhivatalnok-létet cserélte fel a párizsi művész-életformával. Itt, majd később New Yorkban vitte sikerre szubjektív, lírai kis történések, furcsa szituációk, humanizált terek bemutatásán alapuló fotóművészetét. Megteremtett egy sajátos formanyelvet, amihez következetesen, gyakran megrendelői akarata ellenére ragaszkodott, így hozva létre egy teljes, hiánytalan életművet, számtalan követőjének mutatva utat, s lett talán minden idők egyik legnagyobb fotóművészévé. Otthon Budapesten és Szigetbecsén, valamint Párizsban volt, de mégis New Yorkban lakott negyvenkilenc éven keresztül. Képei a világ legnagyobb múzeumainak, magángyűjteményeinek féltett darabjai, közülük 120 darabot még ő ajándékozott Szigetbecsének.
Forrás: Kincses Károly
(Johann Justus Georg Klöss, Kloess) (Darmstadt /Németo.1844. november 15- Budapest, 1913. július 4.) fényképész, fotósokszorosító, nyomdaalapító.
1873-ban egyesült Pest, Buda, Óbuda. Klösz ekkor kezdi fényképezni a várost. Még ebben az évben részt vett a Bécsben rendezett világkiállításon, mint a Bécsi Fényképész Szövetkezet tagja. 1874-ben felkereste műtermében Ferenc József. 1875-ben készíti tabáni árvízképeit. Egy évre rá a februári nagy budai árvizek megörökítője. 1885-ben az Országos Általános Kiállítás résztvevője és Kozmata Ferenc mellett annak megörökítője is. 1867-től járta egy ekhósszekéren az országot és készítette a fotóit. 1899-ben a magyarországi kastélyokról több mint 400 képes sorozatot készített. 1896-ban sorozatot készített a Tabán gellérthegyi részéről, közvetlenül annak bontása előtt. Fokozatosan áttért a műszaki fényképezésre. Ekkor költöztek műtermükkel a VIII. Vilma királyné út (Városligeti fasor) 49. alá. Munkáját 1903 után fia Klösz Pál folytatta, aki elvégezte a bécsi grafikai műintézetet. Legjobb időszakában nyomdája 50 alkalmazottat foglalkoztatott. Fotolitográfiát, fénynyomatokat, autográfiákat, cinkográfiákat, fénymásolatokat is készítettek.
Forrás: Kincses Károly