(1838- Szeged?, 1881. márc. 30) fényképész.
Kiterjedt fényképész dinasztia egyik tagja. Műterme: Szeged, A Hoffer-ház udvari épületében, a főreáltanoda mellett. Lauscher és Társa néven Szeged, a Főreáliskola háta mögött lévő új Hoffer-féle ház udvarán 1875. aug.8-tól-1879. Letzter és Lauscher néven is volt műtermük Szegeden. Lauscher özvegye néven Letzter Nanette folytatta az ipart. 1881-1883. közt Szegeden.
Forrás: Móra Ferenc Múzeum – Szeged
nincs adat
(1832? Sebeskellemes /Šarišské Lúky/ 1840. február 20.– Kassa, 1911. július 8.) fényképész, vésnök
1856-ban kezdett fényképezni Kassán. 1860-ban a Hauptgasse (Fő utca) 25 (vagy 462) alatti műtermét az akkor legkorszerűbbnek számító berendezéssel látta el. Csaknem fél évszázadon keresztül működött, az 1900-as évek elején adta át a Skalnik és Fia cégnek. Fiókműtermet nyitott Lőcsén 1865 körül, Szegeden 1869-től, Temesvárott. Sok Letzter fényképezett, gyakran nem adták meg keresztnevüket, ezért nagy a keveredés a különböző városok különböző vagy azonos Letzter fényképészei körül. Letzter és Keglovich, Letzter és Társa, Letzter és Lauscher néven is dolgozott. Vállalkozó szellemű üzletember volt, hamarosan Kassa tiszteletreméltó polgára lett, nagy adóbefizetéseivel. Portrék és városképek, tablók maradtak fenn tőle a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeumban. Kiállított 1857-ben az Első Felső-magyarországi Mezőgazdasági és Ipari Kiállításon. 1860-ban műtermét a legújabb fényképészeti technikával szerelte fel, melynek megtekintésére a sajtó útján hívta fel a közönséget. Pénztárnoka volt az Iparkamarának, üzleti tanácsos, ülnöke az üzleti bíróságnak, tagja a Múzeumi Egyletnek. Elkészítette Ferenc József kassai látogatásán a király chromotípia arcképét. Részt vett az 1878-as első párizsi világkiállításon.
Szegeden 1869-ben nyitotta műtermét a Dáni utca 2. özv. Kátayné házában, itt nem sokáig működött. Egy év múlva már állandó műtermet épített a Kárász utca 347. alatt, a Könyök utca sarkán, a Próféta vendéglő mellett, Auer órás házában. Városképeit Burger és Dörner Iskola utcai kirakatában tette közszemlére 1872-ben. Letzter időnként körutakra megy, hogy „a közönség ne csak a nagy városokban, hanem kisebbekben is jól sikerült fényképek birtokába jusson, mert így nem lesznek kénytelenek afféle utazó fényírdászok tökéletlen fényképeire szorítkozni.”
Forrás: Kincses Károly
nincs adat