( - ) fényképész
Műterme: Nyíregyháza, Iskola utca 3. 1900.k-1932. k.
Hirdetése: „Eladó modern műtermi gép 26x31 cm, Voigtländer Heliár 1:4,5 30 cm objektív belső pillanatzárral, egy kisebb műtermi gép objektívvel, 13x18 cm utazó kamera, háttér, állvány 12 rúddal, hátterek és sok más műtermi felszerelés. Malachovsky, Nyíregyháza” Hunyady és Malachovsky néven műtermük: Nyíregyháza, Kállói utca 2. 1913. k.
Forrás: Jósa András Múzeum- Nyíregyháza
(Pécs, 1954) fotós, fényképész
A pécsi Focus csoport tagja Cseri László, Harnóczy Örs, Kálmándy Ferenc, Kovács Attila, dr. Lajos László, Borbély Tamás társaságában. A csoport és benne Marsalkó is, már első pécsi kiállításán újszerű képekkel lepte meg az utóbbi időben egyre inkább konvencionális témájú és technikájú fényképekhez szokott –szoktatott- közönséget. Immáron harmadik évtizede dolgoznak együtt, s kiállítások, könyvek sokasága jelzi tehetségüket.
Forrás: Kincses Károly
(Bácsborsód, 1895. július 20 – Chicago, /USA, 1946. november 24.) született: Weisz László (Bácsborsód, 1895. július 20. – Chicago, 1946. november 24.) magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. Miután édesapja, Weisz Lipót az ő születése idején hagyta el a családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette az apa nélkül maradt családot.Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Főgimnáziumba íratták, (melyben Babits Mihály is tanította).Vezetéknevét bár megörökölte, 1910-ben nagybátyja tiszteletére, ő és testvérei vezetéknevüket Nagy-ra változtatták. Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyulnak, 1913-ban a Szegedi Napló néhány költeményét leközölte. Az érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt,1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. Miután 1918-ban leszerelt, hazatért Budapestre folytatni jogi tanulmányait, de záróvizsgáit már nem tette le, a félév végén otthagyta az egyetemet. Még ebben az évben mutatkozott be először a nagyközönség előtt, műveit a Hadviselt Művészek című kiállítás keretében állították ki. Időközben ismét nevet változtatott, vezetékneve elé odabiggyesztette szeretett nagybátyja lakóhelyének, Moholnak a nevét is, így innentől kezdve rajzait, festményeit és egyéb műveit már a „Moholy-Nagy” (ejtsd: moholi) szignóval látta el. A forradalom bukása után a retorzióktól tartva Bécsbe menekült, ahol hamarosan csatlakozott Kassákhoz és a többi emigráns magyar művészhez, íróhoz, velük együtt utazott tovább Berlinbe 1920 elején.1920 áprilisában Berlinben ismerkedett meg Lucia Schultz-cal, későbbi feleségével, ő vezette be a fotográfia művészi világába. 1921-ben házasodtak össze.1922 februárjában a Der Sturm galériában Péri Lászlóval közösen rendezett kiállítása zajos sikert aratott, neve hamar ismertté vált szerte a városban és az országban. Szintén ebben az évben jelent meg Kassákkal közösen szerkesztett írása, az Új művészek könyve. Moholy-Nagy művészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassák Lajost és Kállai Ernőt. (Ma, Tett, Die Aktion, Der Sturm folyóiratok).A sikernek tudható be, hogy Walter Gropius őt kérte fel 1923-ban a távozó Johannes Itten helyére a Bauhaus oktatói közé. Olyan nevek közé csöppent, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Oskar Schlemmer, és bár mellettük ő ismeretlennek számított, mégis a Bauhaus eszmeiségének egyik védjegyévé vált. 1921 és 1928 között két könyvet is írt, Festészet, fényképészet, film (1925) valamint Az anyagtól az építészetig (1927) címmel, illetve a Bauhaus színháza című kötet társszerzője is volt. 1928 mozgalmas év volt az életében, Walter Gropius-szal együtt otthagyta a Bauhaust, elvált feleségétől, Luciától, visszaköltözött Berlinbe, ahol fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkákat vállalt, miközben színházi díszleteket is tervezett (Hoffmann meséi, Berlini kalmár, Pillangókisasszony), szabadidejében pedig fény-alakítási problémákkal foglalkozott.
1929-ben belekóstol a filmezésbe, leforgatja élete első nagyobb lélegzetű filmjét Marseille, régi kikötő címen. 1931-ben a fény-alakítási problémák mintegy megoldásaként alkotja meg a fény-tér-modulátort (Lichtrequisit), mely egy kinetikus plasztika, fém és műanyag szobor – a rá vetülő fény pedig a környező falakon színes fényjátékot teremtett. Ez ihlette Fekete-fehér-szürke (1932) és a Nagyvárosi cigányok (1932) című filmjeit is.
1931 végén ismerte meg Sybille Pietzscht, akivel 1933-ban házasodtak össze. A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba költöztek, ahol Moholy-Nagy egy helyi nyomda tipográfiai tanácsadójaként helyezkedett el. Itt foglalkozott életében először színes fotográfiával.1935 májusában Londonba költöztek tovább, ahol a design szinte minden területén kipróbálta magát, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig (a szintén magyar származású Korda Sándor Eljövendő dolgok c. filmjéhez) mindenbe belekóstolt, miközben három fotóalbuma is megjelent.1937 nyarán Walter Gropius javaslatára felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus iskola, új nevén a New Bauhaus irányítására. Júliusban költöztek át Amerikába, a főiskola 1937 októberében nyitotta meg kapuit Chicagóban.1939-ben Moholy-Nagy néhány munkatársával, komoly tőke nélkül alapította meg a School of Design intézetet szintén Chicagóban, mely Institute of Design néven 1944-ben főiskolai rangra emelkedett. Az intézménynek egészen két évvel később bekövetkezett haláláig vezetője volt.
Forrás: Wikipédia
(Kolozsvár, 1896. május 18 – New York, 1963. július 13.)
Tizennyolc éves korától autodidakta újságíróként sportlapokat tudósított, verseket közölt. Megpróbálkozott a portréfényképezéssel is, rövid ideig műtermet is bérelt Budapesten. A Színházi Életnek fotózott, ahol Angelo, Gyenes János (Juan Gyenes), Willinger László mellett tanulta a szakmát. 1924-től sportfotókat csinált Az Estnek, a Pesti Naplónak, a Délibábnak, a Ma Estének és más újságoknak. Mindenütt ott volt, létrára mászott, falakon, háztetőkön tűnt fel, hogy eredeti, más által nem próbált látószögeket találjon, s mindenkit megelőzve fényképezhesse az eseményt. A 20-as évek végén a Pesti Napló Képes Mellékletében jelentek meg riportképei, Balogh Rudolf és Escher Károly mellett. 1928-1934 között Berlinben az Ullstein Lapok riportere, képei főként a Berliner Illustrierte Zeitungban jelentek meg. 1931-1934 között minden fontos fotós évkönyv közölte a képeit (Das Deutsche Lichtbild, Photographie, Modern Photography). Ekkorra sikeres, híres és az egyik legjobban fizetett fényképész lett. 1929-ben végigjárta a Közel-Keletet, 1932-ben fotografált a Graf Zeppelin Föld körüli útján. Képei arról tanúskodnak, hogy bátran alkalmazta az új fényképezés stílusjegyeit, a drámai látószögeket, kihasználta az alul- és felülnézet adta nem köznapi látványt, a hangsúlyozottan átlós szerkesztést, a fények és árnyékok feszültségteremtő erejét és kedvelte a merész formákat. 1934-től az USA-ban élt, a Harper's Bazaar fotósa. Itt jelent meg Think while you shoot (Gondolkozz, amikor fényképezel!) c. írása. Divatfotós lett, s az addig megszokott merev stúdióképektől gyökeresen eltérő divatképeket csinált: modelljeit kivitte a szabadba, életszerű helyzetekben, mozgás közben fényképezte őket; így máig ható iskolát teremtett. Az 1940-es évek elejére érte el sikerei csúcsát, őt tartották a világ legjobban kereső riporterének. A Ladies' Home Journal számára ekkor készítette a Hogyan él Amerika? c. híres sorozatát. Rendszeresen tartotta a kapcsolatot Magyarországgal, képei gyakran megjelentek a pesti lapokban, 1937-ben részt vett a Modern Magyar Fényképezők kiállításán, rendszeresen hazalátogatott, itthon is készített riportokat. 1943-ban szívinfarktust kapott, felgyógyulása után egyre kevesebbet fényképezett, önéletrajzi ihletésű regényt írt. Egyre inkább elszegényedett, a pálya szélére került, kisfilmeket készített a tv számára. Legjobb korszakát a két világháború között élte. John Esten kifejezése túlélte a fényképészt, a "Munkacsi movement", a "Munkácsi-lendület" stílusjeggyé vált a fotográfiában. Henry Cartier-Bresson és Richard Avedon egyaránt mesterének vallja.
Forrás: www.artportal.hu
(Orosháza, 1913. április 18 – Andrin /Spanyolország, 2000. január 3.) Müller Miklós fotóművész a magyar szociofotó történetének egyik nagy alakja. 1913. április 18-án született Orosházán. Az elemi iskolát Orosházán, középiskolai tanulmányait Szegeden és Hódmezővásárhelyen végezte.13 éves korában kapott egy fényképezőgépet, így ezután lelkesen fotózott. 1931 őszén beiratkozott a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Egyetemi évei meghatározóak voltak életének alakulására, mivel ezidőben született meg benne a tudatos fotózás igénye. Miután megismerkedett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaival - Radnóti Miklóssal, Ortutay Gyulával, Baróti Dezsővel, Tolnay Gáborral, Buday Györggyel - ezt követően születtek meg a 30-as évek közepén művészi értékű szociofotói.Az állami- és jogtudományi doktorátus megszerzését követően apja ügyvédi irodájában gyakornokoskodott Orosházán. Ebben az időben jó barátság kötötte Sós Józsefhez és Csáki-Maronyák József festőművészhez.
1937 elején elhagyta szülővárosát, Budapesten vállalt ügyvédjelöltséget. Pesten Ortutayval közös könyvet készítettek, mely "Parasztságunk élete" címmel jelent meg ugyanabban az évben. 1937. októberében sikerrel szerepelt a Budapesti Nemzetközi Fotókiállításon. 1938-ra már reményekre jogosító fiatal fotósként tartották számon. 1938-ban a háborús légkör, illetve az antiszemitizmus terjedése miatt külföldre utazott. Párizsban 1 évet töltött, majd egy spanyolországi riport kapcsán Spanyolországba utazott volna, de csak Portugáliáig jutott el. Innen a marokkói Tangerbe utazott, ezután végleg elszakadt szülőföldjétől. 1944-ben Madridban könyvet adott ki munkáiból. 1947 nyarán barátja Fernando Vela meghívta Llanesbe, a spanyol tengerpartra. Ekkor Müller Miklós úgy döntött, hogy családjával végleg itt telepednek le. Müller Miklós fotóművészi tevékenységének másik vonulatát a spanyol táj, a spanyol vidék és az ottani emberek élete határozza meg. Képein életre kelnek a falvak, az emberek hétköznapjai, mindennapi tárgyai. A fekete-fehér fotók árulkodóan tükrözik alkotói tehetségét, érzékenységét, elmélyültségét. Képei - albumokban, kiállításokon és reprezentatív folyóiratokban - a világ szinte minden tájára eljutottak.
Forrás: www.museum.hu
Saját link: http://maimanohaz.blog.hu/2012/04/18/idoutazas_muller_miklos_1913_2000