nincs adat
(Budapest, 1889. április 1 – Budapest, 1956. október 7.) Műtermes fényképész volt, fotóművész, szakíró, szaktanár, műgyűjtő, zenész, lapszerkesztő, mindegyikből a legjobb. Amihez hozzányúlt, arannyá változott kezei között. Piktorialista portréi, tájképei, az új tárgyiasság eredményeit magába olvasztó reklám- és divatfotói, csendéletei, avantgard aktjai, új szemléletű arcképei mind maradandónak bizonyultak, sok esetben iskolát teremtettek. 1909–1911 között a müncheni fényképészeti akadémián tanult, ahol megkapta a legrangosabb német kitüntetést, a Dührkoop-érmet. Ekkortól kezdve folyamatosan érkeztek címére a rangosabbnál rangosabb elismerések, díjak. A székesfőváros megbízásából a Budapesti Iparrajziskolában 1913-ban létrehozta az iskola fotótagozatát. Ez volt az első fotós iskola Magyarországon. Egy remek reklámfotó könyv, egy aktalbum, egy fotóművészeti tankönyv is Pécsi nevét viseli borítóján. A magyar fotótörténet egyik legkiemelkedőbb alakjaként tartjuk számon.
Forrás: Kincses Károly
Mungo Ponton 1839-ben fedezte fel a káliumbikromáttal bevont papír fényérzékenységét. W.H. Fox Talbot jött rá, hogy a káliumbikromáttal kezelt szerves anyagok (keményítő, enyv, zselatin, gumi) a fény hatására oldhatatlanná válnak. Az eljárás felfedezőjének Alphonse-Louis Poitevint tartják, tökéletesítői: Adolphe Forgier, Joseph W. Swan, aki 1864-ben dolgozta ki az egyszeres és kétszeres átvitel technikáját. Egyike az úgynevezett nemes eljárásoknak, melynek során a kép készítőjének módja és lehetősége nyílik a készülő kép minden fázisában az egyéni elképzeléseinek megfelelő beavatkozásokat végezni. Ennek következtében valamennyi nemes eljárásos kép egyedinek számít, hiszen nem lehet, vagy igen nehéz két egyforma másolatot készíteni a segítségével. A pigment-eljárást a korai mélynyomásos nyomdatechnikában is alkalmazták egészen az 1980-as évekig.
Az eljárás a nevét a zselatinnal vegyített festékről (pigmentről) kapta. Kromátkolloidos nemeseljárásként színe a zselatinba kevert festék színétől függően bármilyen lehet.
Forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című könyve
A polaroid összefoglaló név, számtalan fajtája van. Ezek egy része már nem is direktpozitív, hiszen negatívot is képes létrehozni. A polaroid lényege, hogy olyan, tömegek által művelhető fotóeljárást kínál, amely a laboratóriumi munkák elkerülésével, azonnal kész pozitív képet ad felhasználójának. A készítőnek csak a kép megkomponálásával kell törődnie, létrehozása technikai feltételeivel nem, miután a legtöbb Polaroid-eljárásnál a fényképezőgép és a sötétkamra egybe van építve. Az első gépek még amatőrök részére készültek, de az idők során a hivatásos fényképészek és a fotóművészek is használták és használják. Egyik leghíresebb művelője André Kertész, aki élete utolsó éveiben lakásában, ablakából fényképezett Polaroid fényképezőgéppel. Ezekből a képekből adta ki From my Window című albumát. Az 1980-as években naponta 4 milliót készítettek belőle világszerte. Értéket csak a nevesebb fotóművészektől származó, autorizált kópiák képviselnek, illetve azok a képek, amelyek témájuknál fogva fontosak egy-egy gyűjtemény számára. Számtalan alfaja volt ismert, mely a Polaroid cég megszűnésével lassan már csak a történeti technikák egyike marad. A polaroid transzfer technika sajátossága, hogy a kiválasztott átviteli papírlapra átnyomott polaroid festék alatt jól látszik a papír rostszerkezete, mely a képnek egyedi hangulatot kölcsönöz.
Forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című könyve
Az 1960-as évek közepétől általános a használata. Öregítési tesztfolyamatok során jobb eredményeket mutatott, mint az acetát film. Kevésbé törékeny, nagyobb a mechanikus ellenállóképessége, méretállandósága jobb, szakítószilárdsága nagy. Elterjedtebb használata 1965-től napjainkig tart, párhuzamosan a cellulóztriacetáttal.
Forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című könyve
( - ) fényképész
1860-ban alapította műtermét. A műterem a történelmi belvárost a külvárostól elválasztó csatorna partján, a zsinagóga mellett volt. Kezdetben nem egyedül dolgozott. A hatvanas években Pribék és Társai, később Pribék és Társa megnevezés szerepel a képek hátlapján. Egyik munkatársa biztosan Bülch Ágoston magyar királyi udvari fényképész volt. 1879-ben együtt állítottak ki a székesfehérvári országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállításon. Látható volt: "Stereoscop, úgynevezett revolver-szekrény forgatható képekkel. 500 diapositiv kép rámácskákban és fényképek." A nyolcvanas években már egyedül szignálta felvételeit. Pribék Antal a város köztiszteletben álló polgára volt: 1869. október 14-1872. április 18. között "helyettesített polgármester", teljes polgármesteri hatáskörrel felruházva, s később is tagja a városi tanácsnak. Nagy érdemei voltak az országos iparkiállítás megrendezésében.
Forrás: Szent István Király Múzeum – Székesfehérvár