 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||||||||
 |
 |
|
|
Georges Simenon életének kronológiája Michel Carly szerkesztésében, a Jeu de Paume Nemzeti Galéria 2004 márciusában, Pàrizsban megjelent katalógusából. A fordítás a Budapesten és Pécsett megrendezésre kerülő „Simenon világa” című kiállítás katalógusànak megszerkesztéséhez készült. Szerkesztő: Nicole Reding-Hourcade Készült a Francia nyelvű belga irodalmi tanulmányok Központja közreműködésével. Gyermek- és serdülőkor 1903 Született 1903. február 13.-án Liège-ben és még ez év február 15.-én megkeresztelik a Szent Denis Templomban 1906-tól 1914-ig A Notre Dame-i Nővérek óvodájába jár Általános iskolai tanulmányok (a Keresztény Iskolák Szent András Intézetében) 1914-1915 Bejárós diák a Jezsuiták Szent Lajos középiskolájában Első szerelem Tiszti karrier ürügyén átiratkozik a Szent Servais középiskolába 1918 Otthagyja a Szent Servais középiskolát és „kisebb munkákat” vállal 1919 Belép a „la Gazette de Liège” újság szerkesztőségébe, ahol a napi hírek rovatát szerkeszti” Megírja első cikkét, a „Szenzzzációs bemutató a teraszokon/ Sensassionnel [sic!] défilé aux terrasses” Kiadja első írását „A tyúkólon kívül/Hors du poulailler” címmel 1920 Fiatal művészek csoportjához csatlakozik, ahol megismeri első feleségét Régine Renchon-t, Képzőművészeti Főiskolai hallgatót Megírja első regényét: „A Boltíves hídnál/Au Pont des Arches” 1921 Megírja második, humoros regényét «Jehan Pinaguet» címmel (melyet 1991-ben adnak ki először Bevonul sorkatonának de továbbra is ír a « la Gazette de Liège»-nek 1922 Ismerkedik a fényképészettel Párizs felfedezése és rendezetlen költözés 1923 Liège-ben feleségül veszi Régine Renchon-t Kisebb munkákat vállal Párizsban Kezdeti évek íróként 1924-25-26 Megírja a «Le roman d’une dactylo»-t, a hét éven át különböző álnéven írott, több mint 190 regénye közül az elsőt. Kapcsolata Joséphine Baker-rel és barátsága kezdete J. Renoir-ral 1927 Szerződést köt a Paris-Matin kiadóval egy regény gyors megírására (1 hét alatt); ami jóllehet nem jelenik meg, mégis anyagi hasznot hoz Egy képesújságot tervez Joséphine Baker-ről 1928 Első lépései fényképészként az «Une France inconnue ou l’aventure des 2 berges» című műben említett hajó fedélzetén 2 «népszerű» regényt küld a Gallimard kiadónak, bár ezeket G. Sadoul, a kiadó igazgatója, nem tartja jónak 1929-31 utazások és írások megvásárolja első, Ostrogoth nevű hajóját, mely 1929 és 1931 közötti lakóhelyéül szolgál 1931-ben megírja a «Treize Coupables»-t, az «Escales nordiques» folytatásos riportsorozatot, és a ki nem adott «Pays du Froid»-t Folytatásos regény formájában kiadja a «La Maison de l’inquiétude»-öt, melyben először jelenik meg Maigret felügyelő alakja. Utazások és Fényképek 1931-35 Fayard kiadónak dolgozik, ahol 1931 és 1934 között 31 műve jelenik meg Érdeklődik a fényképészet iránt, és fényképek segítségével akarja illusztrálni Maigret-sorozatának borítóit 1931-ben a cseh származású fényképésszel, Hans Oplatka-val újra elindul arra a körutazásra, melyet még 1928 ban a «Voilà» magazin kérésére kezdtek meg, de félbeszakítottak Simenon hitvallása : „az objektív, a csatornák mentén élő emberek, az édesvizi hajósok életére és szokásaira fókuszál”. «La Folle d’Itteville» címen „szöveg fénykép” gyűjteményt ad ki 1932 Májustól és szeptember között Afrikába utazik, melyről «L’heure du nègre» címmel riportot készít, 750 képpel illusztrálva Folytatja regényeinek írását 1933 tele és tavasza tudósítások : „Europe 3, Peuples qui ont faim, ...” címmel - Belgiumból, Franciaországból, Németországból, Litvániából, Lengyelországból, Romániából, Ukrajnából sőt még Magyarországról is Michel Carly megemlíti «Simenon mozgókép-látásának érettségét» 1934-1935 Megírja utolsó Maigret regényét a Fayard kiadónak Bejárja a Földközi tengert az Araldo nevű vitorláson Kiadja a «Client d’Avrenos» és a «45° à l’ombre » című műveit és további regényeket 1934 decemberétől 1935 májusáig 155 napos világkörüli utazást tesz, mely 6 regény és 8 novella megírására inspirálja Franciaországban telepszik le, de gyakran vált lakhelyet 1936-1940 Var (Olaszország), Calvados, Neuilly és La Rochelle között ingázik és írja műveit, többek között 1938- ban a «Les Inconnus dans la Maison» és a «Bourgmestre de Furnes» című regényeit levelezést folytat André Gide-del 1939. április 19.-én megszületik első fia Marc A háborús évek 1940-45 1940-ben megírja „A bíró háza/La Maison du juge” és „Az özvegy Couderc/La Veuve Couderc” című regényeket. A mozgósítás alatt, a belga hatóságok Charente-ban tartják, és kinevezik „Alsó-Charente megye belga menekültügyi főbiztosának”. Létrehoz egy belga menekülteket fogadó központot. A központ bezárása után a menekültek máshová mennek, ő pedig Vendée-ban telepedik le és 1941-42 folyamán számos regényt ír. Mellhártyagyulladást kap, de ennek ellenére tovább ír. A német kézben lévő Continental Films öt filmet forgat a művei alapján. A háború végéig Vendée-ban él, ahol vizsgálatot indítanak ellene, mely következmény nélkül zárul le. Visszatér Párizsba. Az észak-amerikai évek (1945 végétől 1955-ig) 1945 október végén – november elején Kanadában telepedik le; megismeri Denyse Ouimet, aki titkárnője majd 1950-ben második felesége lesz Ellátogat az Egyesült Államokba és újabb Maigret történetet ír New Yorkban 1947-ben folytatja amerikai körutazását és ellátogat Kubába is 1949-ben, Arizonában, Denyse-től megszületik második fia, Jean, és folytatja a publikálást. 1950-ben elválik és feleségül veszi Denyse Ouimet-et, Jean édesanyját. 1955-ig Connecticut-ban maradnak, ahol 26 regényt ír, többek között a « Jeanne néni/Tante Jeanne » és a « Maigret emlékiratai/Les Mémoires de Maigret » címűt valamint a « A piszkos hó/La Neige était sale » című színdarabot. 1951-ben a Belgiumi Francia Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagjává választják. Dicsőséges visszatérés Franciaországba és Belgiumba. Visszatér az Egyesült Államokba, ahol megszületik lánya, Marie-Jo. 1955-től európai hazatérését tervezi. A svájci évek (1957-től 1989-ig) 1957 és 1963 között a Lausanne melletti Echandens kastélyban él, ahol több mint 25 regényt ír, ahol Henry Miller és a Chaplin család is látogatást tesz. 1958. a Brüsszeli Filmfesztiválon elnököl 1960. a XIII. Cannes-i filmfesztivál elnöke 1961. felesége, Denyse egészségi állapota meggyengül; de folytatja az írást: „A vonat/Le Train, Maigret és a bátor emberek/Maigret et les braves gens” A Georges Simenon városi közkönyvtár felavatása Liège-ben 1962-63. Echandens-ből Epalinges-be költözik, folytatja az írást Denyse egészségi állapota tovább romlik két unokája születik 1964. Denyse elhagyja Epalinges-t, Simenon folytatja a munkát 1965. tengeri körutazás családjával a Földközi-tengeren 1969. a Francia nyelvű rádió és telvízió, az RTBF felvételt készít, többek között Henri Guillemin, a genfi egyetem professzora közreműködésével « Simenon fogad ...Simenon reçoit » címmel 1971. elkezdi 213. regényét a Leuven-i Katolikus Egyetem francia filológia és irodalom tanszékén Piron professzor négy kurzust indít, mely Simenon munkásságával foglalkozik 1972. Epalinges-ből Lausanne-ba költözik 1973. a liège-i egyetem tiszteletbeli doktora lesz – elhatározza, hogy többé nem ír, hanem diktál 1974. a Figuiers sugárút 33-ba költözik, amely utolsó lakhelye lesz 1976. Piron professzor ösztönzésére a liège-i egyetemen létrehozzák a Georges Simenon Tanulmányi Központot, amelynek számos dokumentumot ajándékoz 1978. lánya, Marie-Jo meghal, majd elhamvasztják 1980. Kézzel megírja emlékiratait 1981. Bernard Pivot Apostrophes című francia irodalmi műsorának Simenon különkiadása november 27-én 1985. meghal első felesége, Regina a Presse de la Cité kiadja munkáit 25 kötetben A Georges Simenon Tanulmányi Központ nemzetköri konferenciát szervez « Simenon munkásságának keletkezése és egysége » címmel 1989. meghal Lausanne-ban és a Montoie központban elhamvasztják.
|
             |
||||||||||||||||
|
|
|