Szeretettel meghívjuk Önöket az
André Kertész munkásságának
képzőművészeti gyökerei
című ankétra, melyet a "+Műhely Alkotócsoport" rendez
2005. április 21-én 18 órai kezdettel a Napfény Műteremben.
Az előadók és témáik:
Szilágyi Sándor fotóművészeti író: A washingtoni National Gallery of Art Kertész-albuma (2005)
Zwickl András művészettörténész: Szőnyi István és köre
Passuth Krisztina művészettörténész: Kertész és a párizsi művészvilág Az előadásokon elhangzottakat 200 vetített kép illusztrálja.

Az év elején jelent meg a washingtoni National Gallery of Art Kertész-albuma, mely új megvilágításban tárgyalja Kertész munkásságát. Mindenekelőtt azzal, hogy Sarah Greenough, az NGA Fotó osztályának vezetője és főkurátora az életmű magyar- és franciaországi részét (1912-1925-1936) nem a korabeli fotográfia, hanem a képzőművészeti törekvések összefüggéseiben értelmezi.

Azt eddig is lehetett tudni, hogy Kertész itthon ismerte Aba-Novák Vilmost, Czierlich Rezsőt, Czumpf Imrét és a Szőnyi-kör több más tagját. Azt is lehetett tudni, hogy Párizsban Tihanyi Lajos, Beöthy István és más magyar művészek mellett kapcsolatban állt olyan művészekkel is, mint például Mondrian, Léger, Zadkin, Chagall, Colette, Tzara. Ám azt mindeddig senki nem vizsgálta meg szisztematikusan és ennyire értő módon, hogy ezek a művészek (és a műveik) hogyan hatottak Kertész képeire. Az ankétnak ez lesz a fő témája.

Az album másik fő hozadéka, hogy Sarah Greenough és az életmű amerikai részét tárgyaló Robert Gurbo, a New York-i Kertész-hagyaték kurátora szisztematikusan végigolvasta Kertész fönnmaradt naplóit és feljegyzéseit, s ezek alapján szinte minden pontjukban eloszlatta azokat a Kertész-legendákat, amelyeket az idős mester az életéről és művészi törekvéseiről fabrikált magának, s amelyeket interjúi alapján az eddigi pályaképírók minden kritika nélkül átvettek. A két szerző mindezt rendkívül elegánsan teszi, nem igazítják ki lépten-nyomon sem a művészt, sem a biográfusokat.

Mindenestre az NGA monográfiája után sok mindent nem lehet leírni, ami eddig – a magyar nyelvű Kertész-irodalomban is – szinte közhelyszámba ment. Az ankéton ezekről is szót ejtünk, bár a legjobb az lenne, ha minél hamarabb magyarul is megjelenne ez a kivitelében is szép kötet. A Balassi Kiadó már tett is lépéseket annak érdekében, hogy ez megtörténjen.

Az album harmadik újdonsága, hogy most együtt, összefüggéseiben olvashatjuk azokat a elemzéseket, amelyeket Robert Gurbo eddig különböző kiadványokban tett közzé egy-egy Kertész-képről. Finom, okos, nagy empátiával megírt elemzések ezek: Gurbo szinte minden képről kimutatja, hogy voltaképpen áttételes önarcképről van szó. Ha marad rá időnk, ezekből is bemutatunk néhányat.