Zaránd Gyula Díszlépés válogatás 45 év fényképeiből A kiállítást megnyitja: Korniss Péter fotográfus Megtekinthető: 2007. december 10. - 2008. február 24. minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén és ünnepnap 11-19 óra között

Zaránd Gyula
(Budapest, 1943)

több generációs fényképész-családból származik. 1963-ban fényképész szakmunkás-vizsgát tesz (mestere Balla Demeter), majd elvégzi a MÚOSZ Újságíró Iskola fotóriporter szakát. 1964-71 között a Tükör fotóriportere. Fotográfiáival az 1956 utáni Magyarország szociológiai körképét nyújtotta, a társadalom margójára szorult embereket, utcagyerekeket fényképezett, alkoholisták között, elmegyógyintézetekben dolgozott. Dokumentálta az Erdély Miklós körül csoportosuló avantgard művészek életét, sokszor illegális performance-ait. 1965-től hanglemez borítókon tűnnek fel képei, valamint a Corvina Kiadó Magyarország-, és Budapest-albumaiba fényképez. 1971: Erdély Miklós ajánlásával Párizsba költözik, az egyetemen fotó és filmművészeti szakon tanul, majd a párizsi Cinémathéque-ban Henri Langlois mellett dolgozik. Szabadúszó fotográfus, életképeket, táj- és tárgyfotókat készít, a régi Párizs emlékeit fotózza. Portrékat készít a francia művészeti élet jeles képviselőiről, divatképei az Elle-ben, a Publicisben jelennek meg. 1993-tól a Rapho sajtóügynökség munkatársa. 1990-95 között fotográfiát tanít a l’Ecole Nationale Supérieure des Ats Décoratifs de Paris-n, több kiadó számára készít könyvillusztrációkat (Seuil, B. Grasset, R. Laffont, Rombaldi, Arthaud). 1982-től rendszeresen látogat Magyarországra, útjain a szocialista realizmus jegyében fogant építmények és szobrok sorsában bekövetkezett változásokat fényképezi. "Buszom ablakából láttam meg egy katonát ábrázoló szobrot, amint heroikus pózban emeli fegyverét a füstölgő gyárkémény fölé. Leszálltam, lefényképeztem. Néhány megálló után a hajógyár bejáratát őrző munkásszobrokon akadt meg a szemem. Megszületett a második fotó. 1989-től rendszeresen visszatértem és az összes ilyen jellegű szobrot lefényképeztem... Mára sikerült leteríteni a Szörnyet, s vele együtt a reményeket is. Ennek az álomnak az összetörését a történelmi folyamatot akartam érzékeltetni, különösebb magyarázat vagy állásfoglalás nélkül. Az ötvenes években készült szobrok egy boldog és erős ország eljöveteléről beszélnek, a végére viszont átalakulnak nyomasztó, állig felfegyverzett, ütésre kész alakokká."Ezeket a munkáit először 1994-ben mutatja be Párizsban. Szintén fényképezéssel foglalkozó nagyapja és apja munkáit is összegyűjti, restaurálja és Három generáció 1893-tól napjainkig címmel saját képeivel együtt mutatja be 1991-ben Párizsban, 1993-ban Budapesten.

forrás: galeria.origo.hu/kincses2/k227.html