George Eastman Terem

Gulyás Miklós Korzó című fotósorozata képzeletbeli séta Budapesten a 2010-es évek elején. A felvételeken a sokunk számára ismerős utcák, terek, tárgyak, arcok rejtett összefüggésrendszere tárul fel. A fotós a lehető leghagyományosabb módon dolgozik: járkál a városban és lefényképezi azt, amit érdekesnek talál. Figyelmét azonban nem a társadalmi élet szempontjából kiemelt események, jelenetek keltik fel, hanem éppenséggel ennek ellentéte, a hétköznapi, banálisnak mondató dolgok. A pillanat tört része alatt rögzített látvány elemei úgy tűnik, esetlegesen kerülnek egymás mellé, valójában azonban nagyon is átgondolt vízió részei.

Gulyás Miklós alkotói pályája kezdetétől magyarországi helyszíneken fotózik, klasszikus dokumentarista módon. Az utóbbi közel 4 évtizedben készült felvétlek az ország mentális állapotának egyfajta látleletei. Hol lírai, hol tárgyilagosabb módon a képek igencsak érzékletesen mutatják be az ország rendszerváltás körüli lelkiállapotát, társadalmi kérdéseit.
A korábbi 1 másodperc és Hon című fotóalbumokban bemutatott fekete-fehér képanyagok után a Korzó című sorozat nagyméretű színes képei a kiállítótér falán különös vizuális ornamentikát alkotnak. Kimerevített időpillanatként még szembetűnőbb az a hihetetlen ingerözön, ami napjainkban Budapesten megtalálható. Ahogy az alkotó fogalmaz:

„Ha kimegyek az utcára, nekem gyakran úgy tűnik: sok egyéb mellett, a józan ész hiányzik leginkább. A szegénység és sivárság sajnos nem ritka jelensége mellett, mintha valamiféle folyamatos, nevetséges, indokolatlan tobzódásban élnénk, ahol lassan a célszerűség válik devianciává. Ez a jelenség a legkülönfélébb módokon mindenkit érint, nem lehet elzárkózni előle, nem mondhatjuk: „ők olyanok”, mind érintettek vagyunk, ezért ez irányban nem lehetünk túlzottan elnézőek.”

A fotósorozatban egyértelmű az alkotó kritikus hozzáállása, amelyet ő maga „karikatúrarealizmus”-ként jellemez. Ez azonban nem a kívülálló személytelen kritikája, sokkal inkább egyfajta személyes élmény, amely az összes ma itt élő ember közös élménye. A képeket nézve elgondolkodhatunk azon, vajon mennyire alakítjuk mi magunk saját életünket és környezetünket, egyáltalán kik vagyunk mi, és merre tartunk a 21. század második évtizedében Európa közepén?

Böröczfy Virág,
a kiállítás kurátora

Gulyás Miklós
(1957)

Balogh Rudolf-díjas fotográfus, 1989 óta Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (volt Magyar Iparművészeti Főiskola, majd Egyetem) Fotográfia szakának tanára. A hazai magán fotóoktatási rendszer egyik kidolgozója. Alapítója és művészeti vezetője a 2002-ben Fotogarfus.hu - Alapítvány a Magyar Fotográfiáért szervezetnek, amely Magyarország legnagyobb online kortárs fotógalériáját, a www.fotografus.hu honlapot működteti. Alkotó fotográfusként az utóbbi években két fotóalbuma jelent meg: az 1 másodperc és a Hon című kötetek.