A Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjasok beszámoló kiállítása
(2002)
 

Fotók száma: 25
Szerkesztette: Csizek Gabriella
Lapok száma: számozatlan
Szöveg: Petrányi Zsolt

Egy fotográfiai ösztöndíj megítélése sok szakmai kérdést felvet. A pályázatokat vegyes összetételű zsűri bírálja el, melynek tagjai saját értékítéletüket adják a közösbe. Egy ilyen ítélkezés eredménye leginkább a minőség érvényesítéséről szól, arról, hogy közösen megállapodunk abban, hogy mi a legjobb az abban az évben az ítészek elé kerülő anyagok között.

A Pécsi József Ösztöndíj idei kiállítása talán zavarba hozza a nézőt. A bemutatott öt fotográfus nézőpontja, szakmai filozófiája olyannyira eltérő, hogy felmerül a kérdés, helyes-e, ha a kiállított anyagot a minőség kategóriája alapján ítéljük meg, vagy talán jobban járunk, ha tartalmi vonatkozásokat tekintünk elsődlegesnek. Egyszerűsítve a kérdést: ne azon tűnődjünk, ki a jó vagy a legjobb, hanem azon, mit mondhat nekünk a fotográfia.

Az öt alkotó szakmai háttere, „előélete” igen eltérő. Ennek különböző volta abban nyilvánul meg, hogy Szabó Dezső és Wechter Ákos a képzőművészet felől, míg Gőbölyös Luca, Fekete András és Kemenesi Zsuzsanna a fényképészet hagyomány a felől közelítenek szakmájukhoz. Ennek a ténynek az említése információ csupán, mégis magyarázatot ad arra, miért láthatunk lényeges felfogásbeli eltérést a bemutatott művekben.

A tartalom kérdését két „pólus között vehetjük szemügyre. Egyik oldalon a valóság dokumentatív visszatükrözése, a másikon egy konstruált világ áll, aminek rögzítője a fényképezőgép. Az elsőként említett póluson áll Fekete András, aki munkáiban életterét fényképezi szociális és társadalmi kérdéseket szem előtt tartva. Mindez esztétikumot hordoz, hisz az ő esetében (a Szovjetunióban született) ez a múlt, jelen, jövő egyidejű szemlélését jellemzi egy jellemző tárgy és környezetkultúrán keresztül.

Kemenesi Zsuzsanna is a valós környezetből indul ki, de az ő munkái nem nevezhetők „dokumentaristának”. Képi gondolkodásának köszönhetően szint absztrakt képek alapjául szolgáló helyzeteket keres, amelyekről ez a fénykép kivágatában, a nagyításon derül ki. Szándékát csak hangsúlyozza a kontrasztos, fekete-fehér ellentétére épülő laborálás. Módszerének végeredménye olyan művek sora, ahol a kiemelt motívumok hangsúlyosságuk, kompozícióban betöltött szerepük miatt metaforikus szintre emelkednek.

Gőbölyös Luca a „valóságban” még következetesebben válogat. Témáját erősen leszűkíti, a női test társadalmi jelentésével, időbeli változásaival foglalkozik. Azért teszi ezt. Mert számára e motívum sokféleképpen megközelíthető szimbólum, ahol az ábrázolás sokszínűségéhez a kép technikai megjelenése is hozzájárul. Gőbölyös Luca e tekinteben kísérletező művész, aki a fotográfiát egyedi plasztikai (plexi) kerettel – bevonattal egészíti ki. Munkái erős szállal kötődnek a képzőművészet ideájához.

Wechter Ákos festőként ismert, két éve tartó fotográfiai sorozatában a barokk művészet kortárs vetületét keresi. Beállított és manipulált kompozícióiban a „vanitas” képtípusát éleszti újjá, amelyben közismert (pénz, koponya, könyv) és kevéssé ismert szimbólumokat állít egymás mellé. A mulandóság gondolatának hangsúlyozásában nagy szerepet kapnak művein a hátterek és kiegészítők, amelyek meghatározzák a művész identitását, életkorát és világszemléletét.

Szabó Dezső művészete a világ fiktív újragondolását tekinti alapjának. Televízióban és újságokban talált képek alapján állítja össze tematikus sorozatait, de az így ábrázolt világot következetesen újraépíti. Kis maketteket hoz létre, amelyeket érzékeny filmre rögzít, hogy a nézőben bizonytalanságot ébresszen az igaz és a hamis, valós vagy valótlan kérdéséről. Munkája kritika a média híreiből megismert világ egyoldalú megjelenítéséről.

Láthatjuk tehát, hogy a bemutatott koncepciók a dokumentáció és az újrateremtett valóság kérdése között mozognak. A valóság ábrázolása és bemutatásának alkotó megközelítése közül öt lehetséges interpretációt ismerhetünk meg, ezért állíthatjuk, a Pécsi József Ösztöndíj másodéveseinek kiállítása igen jól reprezentálja a fotográfia mai helyzetét, mert több irányvonalat és gyakorlati elgondolást ad a műfaj fiatal hazai művelőinek tevékenységéről.

Petrányi Zsolt