Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok beszámoló kiállítása
2003 / 2004
(2004)
 

Egy fotográfia létrejöttét a művész világhoz való viszonya határozza meg. A leképezés pillanatában kulcsszerepet játszik szeme és tudata, ami meghatározó abban, mit választ ki expozíciójának tárgyául. A fényképész munkájának épp ez a kulcsa, amit rögzít gépével. Ez minden koncepció és tudatos képalkotás kezdete. Ez az a választás, aminek következtében kirajzolódik az a cél és tartalom, ami egy művész karakterét adja. Bármit rögzíthetne, de nem teszi, hanem megáll valami előtt és abban veszi észre a témáját. A fényképész munkájának másik meghatározója pedig az, amit nem rögzít képével. Ez koncepciójának körülhatárolója: a választás, amikor észrevéve egy érdekes jelenséget vagy objektumot úgy dönt, hogy nem veszi elő kameráját. Az elhagyás az összetartozó képek megteremtésének kísérlete. Ezért a fotós és a valóság viszonya igen sokoldalú és kiszámíthatatlan kérdés. Eszköztára mégsem végtelen, mert azt meghatározza a technika - a gép és a nagyítás módja egyaránt. Ezért e műfajjal foglalkozás a „kép"-ről való gondolkodásunk modelljét, alapját jelenti.

Számtalan ezzel kapcsolatos filozófiai nézet befolyásolta már a képalkotás gondolatát. A mai művészetet elemezve úgy érezhetjük azonban, ezek mára egymással keveredő, egyidejűleg ható nézetekké váltak, amik a művészek számára eszközeik értelmezésén túl nem adhatnak már támpontot stratégiájuk meghatározásához. A fiatal művészgeneráció munkáinak érdekessége éppen az, hogy hogyan dolgozzák fel ezeket az újra és újra felvetődő kérdéseket. Megoldásaik olyan kísérletek, amik a jövő szemléletmódjához vezethetnek. Ezért a Pécsi József Ösztöndíj évenkénti változásának is az az oka, hogy megítélői keresik ezeket az újszerű fotográfiai megoldásokat. A frissülés nem csak az új tagok révén következik be, hanem annak révén, ahogyan ez a díj tükrözi a fiatal magyar fotográfia helyzetét, kérdéseit és szemléleti változásait.

Pár évvel ezelőtt a képzőművészeti fényképhasználat és a hagyományos képhasználat volt e fórum belső diskurzusának mozgatója. Ekkor az új kifejezésformáknak adott lehetőséget a kuratórium azzal, hogy olyan alkotóknak is megítélte a díjat akik képzőművészeti háttérrel gondolták úgy, hogy e műfaj újszerű dimenziókat hordoz a képről alkotott gondolatainkban. Jelenleg azonban e tendencia megváltozott, és a viták újdonságát egy generációs szemléletváltás jelzi. Mondhatjuk általánosságban, az újak a fényképészet műfaján belül gondolkodnak másként, azáltal hogy nem követik szigorúan azokat a paneleket, amiket elődeik örökségül adtak át nekik. A mai képalkotás alapkérdése nemcsak technológiai. Nemcsak a digitális képrögzítés, hanem ennek következtében a fénykép esztétikai meghatározói is az újragondolás fázisába léptek. A fiatal művészek számára elgondolkodtatóvá vált, mi történik, ha munkásságukat nem a biztos értékek alapján építgetik, hanem egy kockázatosabb utat választva a fotografikus kifejezés újradefiniálását választják. Ez a kísérletezés pedig annak vállalása, hogy a személyesség és a művészi eszköztár nem egyedül a tradicionális értékrendre, hanem más megjelenési formákra is épülhet, amelyek igazsága vagy kvalitása csak a jövőben dőlhet el. A mai fiatal fényképészet individualizmusa azért érték tehát, mert új irányt ad a hazai képalkotásnak, ami nem médiumok összevetésén, hanem a műfaj korhoz kötődő meghatározásán alapszik. E katalógus válogatása e tekintetben azért szerencsés, mert mindehhez kapcsolódva n€ eltérő álláspontot ismerhetünk meg a művészek munkáiban. Szabics Ágnes képzőművészeti indíttatású képeit, Hajdu István reklámszerű szociofotóit, Zöld László festői, emlékképszerű felvételeit és Nagy Tamás konceptuális tájmetszeteit láthatja az olvasó a következő oldalakon, mint a Pécsi József Ösztöndíj utóbbi két évben végzett díjazottainak beszámol anyagát.

Petrányi Zsolt