MAGYAR TEKINTET
(2001,2002)
 

BEVEZETÕ

The way Hungarians Look
Lo sguardo Ungherese
Fotók száma: 208
Szerkesztette: Danó Orsolya
Lapok száma: 77 p.
Nyelv: angol-olasz
Szöveg: Csizek Gabriella, Kincses Károly, Török András

Regard Hongrois
Fotók száma: 208
Szerkesztette: Danó Orsolya
Lapok száma: 279 p.
Nyelv: magyar-francia
Szöveg: Csizek Gabriella, Kincses Károly, Török András

Mi történik, ha kezükbe veszik ezt a könyvet és elkezdik nézegetni? Nem tudjuk, nem tudhatjuk.

Csak annyit tudunk, mi megpróbáljuk megmutatni, mit és hogyan láttak, képzeltek el és fény –képeztek le 1858 és 2001 között a magyar, magyarként született, önmagukat magyarnak valló fotográfusok és milyennek látták, mutatták meg egymást és önmagukat a 19. és 20. század fotográfiává változtatott, képpé tett pillanataiban. Az önarcképek, portrék és az életművekből kiválasztott fotográfiák kép-párjaiban a magyar fotográfia másfél százada bontakozik ki. Töredékesen, hiszen ez egyszeri merítés, amely a teljességre nem, csupán a sokszínűség bemutatására vállalkozhat.

A kiválasztott képek szerzői közül Kertész Andort André Kertész, Halász Gyulát Brassai, Moholy-Nagy Lászlót Laszlo Moholy-Nagy, Friedmann Endre Ernőt Robert Capa, Almásy Pált Paul Almásy, Kepes Györgyöt György Kepes néven ismeri a világ.

Másokról, bár kortársak voltak, mégsem hallhattak és hallottak még, mert Magyarországon élték le életüket és művelték hivatásukat. Ez a 20. század első felében egyenlő volt a világ számára való ismretlenséggel, fotográfiákban megnyilvánuló tehetségük dacára.

Ha mégis hallottak már Angeloról, Escher Károlyról, Pécsi Józsefről, Hevesy Ivánról és Kálmán Katáról, akkor ez annak köszönhető, hogy a tíz éve működő Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében található műveiket külföldön is megrendezett kiállításokon és könyvekben, katalógusokban mutatja be Kincses Károly és Kolta Magdolna.

A múlt század második felének képeit nézegetve jutunk, juthatunk el egészen a ma fotográfiáihoz, a jelen művészeihez, azokhoz, akik már kialakult stílusukkal, életművüket megalapozva a fiatalabbakat nevelik, tanítják szemléletükkel, személyiségükkel. A történelem a 20. század második felében sem tette lehetővé a kortárs fotográfia itthon hírnevet és lassan-lassan elismerést is szerzett alkotóinak, hogy jelentős művek születésével egy időben kerülhessenek a világ művészeti köztudatába. Más szerzőkről nem is hallhattak még, sem Önök, sem a magyarországi közönség, hisz most járnak életútjuk elején, éppen megtalált hivatásukat tanulják, bontakoztatják tehetségüket.

Szeretnénk, ha ez a kötet jófajta elégedettséget szülne, ha hozzájárulna ahhoz, hogy kíváncsiak legyenek még több, még más fotográfiákra is. Szeretnénk, ha ez a könyv csak egy első lépés lenne, ha a múlt mestereinek művei mellett a jelen fotográfusainak képeit is szívesen néznék, ha eltűnődnének, milyenek is a magyarok, akik így és ilyennek látják, láttatják a világot. Mi történik, ha kezükbe veszik ezt a könyvet és elkezdik lapozgatni, nézegetni, olvasgatni? Talán az, amit szerettünk volna.

Csizek Gabriella