A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Nagydíja a legkiemelkedőbb teljesítményért Az év fotóriportere - Hernád Géza   A kiállítást megnyitja: Bánkuti András, fotóriporter Megtekinthető: 2008. március 03. - április 13. minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén és ünnepnap 11-19 óra között

Az év fotóriportere - Hernád Géza

Immár hagyománnyá vált, hogy a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Fotóriporterek Társasága minden évben megrendezi a Magyar Sajtófotó kiállítás nagydíjának, az „Év sajtófotója” nyertesének kiállítását.

Búcsú a Lipótmezőtől

Témám a negyven hektáros Lipótmezői park területén álló Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sorsának dokumentálása.

A 2005. szeptemberében elkezdett fotóesszém célja a magyar pszichiátria fejlődéstörténetének emberközpontú bemutatása, egyéni sorsokkal, arcokkal, az intézményben végzett gyógyító tevékenységeken, munkaterápiás foglalkozásokon keresztül az épített örökség kitüntetett részleteinek megörökítésével. Az egykori Magyar Királyi Országos Tébolyda késői romantikus stílusú épületének főhomlokzata 212 méter, az intézet műemlékké nyilvánított főépülete a 40 hektáros park közepén található, és a telket egy további 50 hektáros erdő övezi, ahol teniszpálya is található. 1848-ban Schwartzer Ferenc tett javaslatot a kormánynak a magyar tébolyda építése ügyében. Legalkalmasabb helyszínnek a Lipótmezőt tartotta, mely aránylag jól megközelíthető, kies fekvésű, északi szelek ellen védett és vize is bőven van. Az 1850-es években az országos intézet felállítása halaszthatatlanná vált. 22 helyszín megtekintése után Buda városa a lipótmezei telek megvásárlása mellett döntött. A telek Göbl Lipót tulajdona volt, róla kapta a terület a Leopoldfeld azaz Lipótmező nevet. Később családok, grófok, plébánosok hagyták vagyonukat az intézetre. Ezeknek a végrendeleteknek a célja egyértelműen az elmebetegek sorsának javítása volt, melyet az intézet orvosainak, igazgatóinak adományai, és törődése is igazol. Már a XIX. század végén, Niedermann Gyula (az intézet második igazgatója) jóvoltából megalakult az első gyógyult elmebetegeket segélyező egylet, melyet számos hasonló szervezet követett. Az 1925-ig osztályvezetőként tevékenykedő, és a magyarországi nyílt-ajtó rendszer előfutárának is tekintett Hollós István pedig a Búcsúm a Sárga Háztól című könyvében állást foglalt az elmebetegekkel való előítéletekkel szemben és (kiállt) a betegek fizikai és lelki szabadsága mellett.

Az egészségügyi tárca 2007. március 8-án az OPNI bezárásáról döntött. Azóta minden osztályra lakat került és több melléképületet is kiürítettek. Az intézmény szétdarabolásáról szóló határozat értelmében 622 ágy került felosztásra hét különböző kórház között. Az OPNI 139 évig működött, 2007. április 1-jével megszűnt a betegfelvétel, ami egy korszakot zárt le a "sárgaház" néven elhíresült intézet történetében. A betegek áthelyezése megtörtént, az intézmény hivatalosan 2007. december 21-én megszűnt.

A valóságban azonban kicsit másképp alakulnak a dolgok mint ahogy azt tervezték. A Semmelweis Egyetem tanszéke még mindig működik az épület második emeletén, csak 2008 március 31-én költöznek majd ki véglegesen az épületből. Itt még folyik az ambuláns betegellátás, a rászorulókat pedig más kórházakba irányítják át. Az épület és a telek további sorsáról egyelőre nincsenek hivatalos információk...

Az OPNI igazi történelmi műemlék, a pszichiátriai tudományok fejlődésének különleges tanúja. Az eladásra szánt telek területén azonban nem csak a műemlékké nyilvánított főépület áll, amely Közép-Magyarország második legnagyobb épülete az Országház után, hanem számos melléképület is, amelyek az egymást követő korszakok gyógyításának szellemét tükrözik, és mára a magyar pszichiátria fejlődésének kulturális örökségévé váltak. Az épületekre lerombolás vár, az egyedülálló kordokumentumokra pedig selejtezés, mivel megőrzésüket az intézmény képtelen finanszírozni. Az 1868. december 5-én megnyílt Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda Európa legnagyobb és legmodernebb elmegyógyintézete volt, amely rövid időn belül nemzetközi hírnévre tett szert. A betegek teljes körű befogadására berendezkedett intézményben a munka-, és művészetterápiás gyógyfoglalkoztatók mellett, szolgálati lakások, múzeum, könyvtár, és kápolna is található, de egy időben iparos műhelyek, gazdasági kolóniák, úszómedence, nyomda, pékség és jéggyár is működött itt, melyek célja a költségek csökkentése mellett, a betegek társadalomba való visszavezetése volt. Emellett a legmodernebb kutatásoknak otthont adó pszichiátriai, neurológiai és geriátriai betegségek széles skáláját ellátó globális intézményként is működött.

Hernád Géza
fotóriporter

Hernád Géza [1978]

Magyar Hírlap

1998-2000 között a Pázmány Péter Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, Kommunikáció, Spanyol szakon.
2001-2002 között elvégezte a MÚOSZ Bálint György Újságíró iskola Fotóriporteri szakát.
2002-2004 között szabadúszó fotoriporterként különböző magazinok, hetilapok és weboldalak számára készített fotókat (Zenész magazin, Fortin&Bras Studio, Budapest Sun, Nők Lapja, Amarodrom, Egyenlítő, www.heineken.com). 2005-ben Londonban dolgozott a Camerapress Ltd. szabadúszó munkatársaként.
2006-tól a Magyar Hírlap szabadúszó fotóriportere.
2008-ban a 65. Pictures of the Year International(POYi) pályázatán 2. helyezést ért el Newspaper Division/Feature Picture Story kategóriában.
2008-ban Pécsi József Fotóművészeti ösztöndíjat nyert.