Külső helyszín

MANÉZS

A fotográfia egyik alapvető szerepe, hogy emlékeztessen. Nemcsak arra, amire szeretnénk, hanem arra is, amit elfelejtenénk.
A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Jutka Rona Túlélők című kiállításával emlékezik és emlékeztet a Roma Holokausztra. Egy olyan képsorozattal, amelynek ereje a mindennapok tárgyilagos megmutatásában rejlik. A képek tőmondatok és a konkrét szereplőiken túl, mindannyiunkról szólnak. Az egyes ember sorsát teszik közös történetté. Látszólag nincs különös aspektusuk és éppen ezért megrázóak. Mert bármelyikünk szülei, nagyszülei lehetnének ott, a képeken. Még akkor is, ha tudásunk van arról, hogy nem, hisz ők is mindezen helyzetek részesei voltak. Szomszédok, régi fényképeikkel együtt élő idősek, unokájukkal ebédelő nagyszülők és sorolhatnám. Nézzék meg a képeket, mert a dolgunk tudni az elfelejtett közös történeteinket.

Jutka Rona Hollandiában élő fotográfus, aki kivándorolt szülők gyermekeként, maga is zsidóként és üldözöttként – egy holland parasztcsaládnál elrejtőzve – élte túl az európai holokausztot. 2006-ban Magyarországon, a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ egy kiállításán járva fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy szeretne megemlékezni a magyar romák holokausztjáról is.
2010-ben Hollandiában jelent meg egy kötet, amely beteljesítése Jutka Rona akkori fogadalmát. Az album roma túlélőket mutat be, saját életterükben, sokszor családtagjaikkal együtt és interjúkat tartalmaz, amelyekben az egyéni sorsok bontakoznak ki.

A kötet bevezetőjében Ferge Zsuzsa szociológus írja –, hogy a romák kirekesztettsége rendkívül nagyméretű hazánkban; így a többségi társadalom tudatosan elkerülte a szembenézést a magyar történelem eme gyászos fejezetével. Nyilván nem segíti a roma múlt ezen szeletének feldolgozását az sem, hogy a hazai cigányság mélyszegénységben él immár hosszú-hosszú idő óta.

Hazánkban 2011-ben a Napvilág Kiadó jelentette meg Magyar cigányok - Túlélők vallanak Hungarian gypsies - Suvivor's Stories, címmel, magyar–angol, kétnyelvű kiadásban a kötetet, amely egyszerre mementó és főhajtás a hazai cigányholokauszt előtt. A magyar történelem elfeledett, de megtörtént tragédiáját idézi fel a maga módján, a túlélők mindennapjainak bemutatásában.

Csizek Gabriella