 |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||||||||
 |
 |
|
|
ANNICK MAËLLE „A művészi alkotótevékenység mi másra lenne jó, ha nem arra, hogy találkozzunk önmagunkkal és másokkal? Mindig ott a remény a fúzióra abban, amit megalkottunk.” ANNICK MAËLLE A NO(S) LIMIT(ES) – HATÁROK NÉLKÜL ELJÁRÁSA A cím két lehetséges bejáratot sugall : a nekünk kínált és ránk kirótt korlátokat, valamint a korláttalanságot, amely bátorságot és tisztánlátást igényel. És ha mindez bennünk lenne? Az első szín a Magyar Fotográfusok Házában (Mai Manó Ház) játszódik. Annick MAËLLE átrendezi a teret a helyben. Hogyan is ne álmodnánk de Gaston Bachelard írásairól, miközben a fotóművészeti múzeum új arcát ismerjük meg. Annick MAËLLE, akár egy ház belsejében, ott élt a többiekkel, követve egyéni és közösségi történetüket, akár egy családot a házában. Álmodozó sétát javasol nekünk a képek sora, amelyek arra szólítanak fel bennünket, hogy kutassunk fel a hely rejtett zugait.. A Francia Intézethez vezető « Átjáró » az álmodozás átlátszó folyosóján nyitott résen keresztül vezet. Mindez után következik egy harminc fotóból álló sorozat, amelynek eljárása az átalakítás. Álom a metamorfózisról, az átmenet elváltozásáról, az Ismeret kereséséről. Az installáció határán videó várja a látogatót, amely az « egy hétköznapi élet » címet viseli. A MÛVÉSZET TÁRGYA ÉS KIFEJEZÕESZKÖZEI -Test Annick MAËLLE munkájának fő hordozóeleme. Az egyes elemekhez társított testek dematerializálása felidézi az eredetet, a visszatérést és az átalakulás spirituális beteljesedését. -Az elemek Akár ásványról van szó, annak kristályos valójában, vagy növényi anyagról, amely meg akar gyökerezni, vagy levegőről, amely könnyed és szabad, Annick MAËLLE képei filozofikus és alkímikus gondolkodásra késztetnek. Õ úgy mondaná : sámáni gondolkodásra. -A világos-sötét Mit emeljünk ki : a világosat vagy a sötétet? Vagy mindkettőt egyszerre? Létezne-e a fény árnyék nélkül? Annick MAËLLE kérdésfeltevése az ember az iránt szándékára vonatkozik, hogy önmagát a sötét vagy világos szemszögéből fejezze ki. -Technika A képzelet minden jelentős alkotást megelőz. Annick MAËLLE képeiben semmit nem bíz a véletlenre. A képeket ·érettség után” alkotta meg. Minden nézet létrejöttének célja az, hogy fuzionáljon egy másikkal. Az előhívás hagyományos módon, ezüstpapírra történik. ·… Annick MAËLLE fotóinak semmi közük egy filológiai útvonalhoz, amelyen minden sík kezeskedne egy előző élet megédesített viszonyáért. Próbálkozások egy folytonos történettel, amely annak egy módja, hogy összetett és ismeretlen mértani alakzatokat leplezzünk le a látni nem tudók előtt (számosan vannak). Ezen alakzatok költőien kereszteződnek az általunk – szépségük okán – természetesnek hitt formákban, amelyek úgy illeszkednek a térbe, mint egy egyszerű kézmozdulat … Semmi fellengzősség. Egyszerű, igaz, fekete-fehér, és szürke, és bézs kép, és hamuszín és szárny … Beszédes és titokzatos képek, amelyek rendezett szigora inkább fellázít, mintsem leír…” -FLORENCE MOTHE / ÍRÓ - A szemcse. Ugyanazon szóval jelöljük a bőr érzékiségét, az ékkő megjelenését és a fotó jellegét. Látás és érintés. Érzékeljük és érezzük a levegő susogását, az esőcseppek csapkodását, az óceán morajlását. Ezeket a törékeny pillanatokat Annick MAËLLE kimerevíti, gyakran oly módon, hogy szembeállítja az ásványi és az élő anyagot, teret engedve ezáltal a valószerűtlen találkozásoknak, amelyek megjelenítésében elég vágy van ahhoz, hogy a kép megremegjen. A testek szabadok a homokkő vagy mészkő telérekben. Árnyaik remegnek a hajnali fényben. Mint egy születőfélben lévő világ, amely habozik, visszabújik, kinyújtózik, átalakul és felhígul, hogy végül összekuporodjék képzeletünkben. És hogy soha többé ne hagyja el azt.” - MICHEL PIERRE / ÍRÓ, TÖRTÉNÉSZ, KULTURÁLIS ATTASÉ – GYÖKEREK ÉS EMBEREK -Utak és helyek Az Annick MAËLLE által kínált út az élő világ és a természet ciklusainak egyszerre költői, érzéki és [a] temporális kifejeződésén keresztül haladás módjjában nyilvánul meg. A hely Apollón és Dionüszosz jelei alatt elhelyezett jelenetek színházává válik ; úgy tűnik, a földalatti világ párbeszédet folytat az istenivel (istenként dicsőített gyökerek és fák). Az esetlegesség a végtelen simogatásban érhető tetten. A hely nyitott és megmutatja a természet kiteljesedését: az erdőt egy nap során megragadott észrevehetetlen mozdulataiban ragadja meg. -Installációk A valóság képe megsokszorozódik a különböző hordozóanyagokon : fényképek, installációk és videók állítják szembe az uralom főhőseit, amelyek különbző időkhöz, ciklusokhoz és ritmusokhoz kötődve élnek. Ez a perspektíva-beállítás összefüggéshálózatot sző a független idősíkok között. Az egész egyetlen illékony alkímiában rendeződik, keveredik és egyesül. -Platón és az anamnézis : Ez az ábrázolásmód az aktualizált Commedia dell’Artét sugallná,ha nem követné egy kérdésfeltevés a képről és annak kétértelmő feladatáról, nevezetesen, hogy feltárja-e vagy elleplezze a valóságot. Annick MAËLLE ezeket az átlátszatlan telérbe ágyazott igazságokat idézi talán föl. Munkája csak egy vékony filmet hagy a lehetséges igazságon, egy fátylat, amit némely erőfeszítés árán lebbent föl a néző: attól kezdve kiválasztjuk a képeket, vagy elfordulunk tőlük, leleplezzük őket és lelepleztetjük azáltal, hogy szembesítjük saját valóságunkkal. Mert ha a Lélek már megszemlélte az ideák világát, önmaga mélyén kell keresni a reminiszcenciát. Jean-Christian LAGORCE ANNICK MAËLLE EDDIGI MUNKÁSSÁGA Egyéni munkák: Bord’Elle – 1993 Egyéni kiállítások: Les Portes du Luc 1995 La Pierre 1996 Seuils et Passages 1997 La Chine 1998 La Pierre et la Peau 1998 La légèreté 1999 Intemporelle Fréjus 2000 Bordeaux Grands Chantiers 2005 Közös kiállítások: Foot’Art 1998 Tervezett kiállítások: Des Racines et des Hommes Le corps et son mobilier No (s) Limit (es) A test tisztelete a belső harmóniához vezet, életre kelti saját dallamunkat, az architekturális megjósolhatóság pedig a tudati együttéléshez vezet. Az embernek szüksége van határokra, már csak azért is, hogy megkísérelje átlépni azokat. De a hagyományok, védő szerepükön túl, címlappá is kell válniuk. Az egész kohéziója ritmust, ütemet ad, amelyből mindenki erőt és békét meríthet. Az architektúra lehet orgasztikus. Csak azért, hogy a nemző, a város test módjára kinyújtóztathassa művét, minden lehetséges dolog összefog. Páraszerű, könnyed, rendkívüli alkímia jön létre, megkerülhetetlen anyag. A valóság ritkán egyértelmű. Egy racionális és szociális képen túl itt és ott paradox vonások is megjelennek. Ha kegyesen valamely nagylelkű fény vetül a helyre, ha valamely más szerencse folytán víz nedvesíti bensejét (tenger, folyó), a város labilissá válik, körvonalai lasan elmosódnak. Azok a kulturális helyek, amelyek a várost lakják, hozzá hasonlítanak. Hol meglepőek, hol szembeszökőek, de mindig cinkostársak a tudás, a zseni, az ismeret és az ügyesség keresésében. Mai Manó az egyik ezen helyek közül. Itt minden lehetséges azok számára, akik tudnak nézni és látni is. Ha anélkül lépünk be az odújába, hogy látnánk, istenkísértésnek tűnik. No (s) Limit (es) a látás képességének kifejezése, amelyen belül minden szegletet meglátogattunk, megfigyeltünk, érzékeltünk és újra alkottunk. A szagérzeteket a látogatónak magának kell felfedeznie. Egy ilyen elhanyagolt részlet elkerülhetetlen architekturális igazságként lép fel. Némelyek álmodizhatnak majd a kis padlás képeiről Bachelard újraolvasása közben. Idő-és helyparadoxon : az árnyak megnyúlnak, az egyéni élet közösségivé válik, hogy majd újra individualízálódjon és termékennyé legyen. Már nem kérdés a hely kiválasztása, maga a hely ragadja meg a látogatót! Annick MAËLLE
|
             |
|||||||||||
|
|
|