Pap Gyula (1899-1983) Megtekinthető: 2008. április 10. - május 25-ig minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén és ünnepnap 11-19 óra között

PAP GYULA (Orosháza, 1899 – Budapest, 1983) magyar Bauhäuslerre emlékszik a Magyar Fotográfusok Háza, a művész halálának 25. évfordulóján. A sokoldalú művész – festő, grafikus, formatervező fémműves és fotográfus – ez ideig legnagyobb számú - több mint száz - fényképét mutatja be a Mai Manó Ház, Kincses Károly fotómuzeológus rendezésében. Külön érdekessége lesz a kiállításnak, hogy a véletlen folytán csaknem egy időben kerül bemutatásra a Magyar Nemzeti Galériában és a Vintage Fotógalériában Moholy-Nagy László 1923 előtti festmény, valamint későbbi, Bauhaus korszakából származó fotóanyaga. Így egyszerre két magyar Bauhäusler érdekes kiállítását tekintheti meg a magyar közönség és a szakma. Moholy-Nagy és Pap mindketten a magyar Dél-Alföldről származnak, több műfajban dolgoztak, - mint a Bauhäuslerek általában – de míg Moholy-Nagy útja Amerikába, Pap Gyuláé haza vezetett 1934 után, amikor a nem német származású tanerőket kiutasították Németországból. Mindketten részt vettek az európai fotóművészet megújításában.

Pap Gyula igen korán megtanult fényképezni, mivel szülei Bécs mellé költöztek és őt a bécsi K.U.K. Grafikai Tan és Kísérleti Intézetbe íratták be 1914-ben, ahol már a 19. század második felétől volt fotóoktatás. Első fényképeit még csaknem gyermekkorában készítette Bécs környékén, majd korán bevonulva, az első világháborúban katonaként.
1920-ban, a háború után az első magyar volt, aki felvételt nyert az 1919-ben alapított weimári Bauhaus-ba, melynek közössége a legutolsó Európában kialakult művészeti stílust alkotta meg. Innen, tanulmányait befejezve hazatért, és az ekkor már Romániához tartozó Dél-Alföldön, a Bánátban készítette el első, az u.n. Bauhaus-stílust előkészítő fotóit 1924-ben. Ugyanitt keletkeztek a később elterjedt szociofotókat megelőző „szociografikus” képei, melyeken az ekkor már Romániához tartozó Temesvár különféle nemzetiségű, egyszerű embereiről készített fényképeket: magyarokról, románokról, svábokról, letelepült és vándor cigányokról. 1926-1933 között a berlini Itten Schule (a Bauhaus mester, Johannes Itten berlini művészeti iskolája) tanáraként működött, ahol az ugyancsak működő Bauhaus művészeinek fotómunkásságával párhuzamosan, tanári és egyéb művészeti tevékenysége mellett gazdagította egyéni felfogásával az u.n. Bauhaus-fotózást. 1934 elején hazatért Magyarországra, Budapesten telepedett le, de művészeti, s így fényképezési tevékenységével is az ország népe felé fordult. A Dunakanyar, Palócföld és az észak-balatoni hegyvidék, Csopak, Szigliget szőlőművelő embereit fotózta és festette. 1945 után folytatta ezt a tevékenységet, amely kiegészült az ipari munkásság, főleg a kohászat ábrázolásával, de ez utóbbi már az 1920-as évektől foglalkoztatta. Utolsó képein a természet veszélyeztetett egyedeit, fákat, vizeket, sziklákat közelítésben ábrázolta az 1960-as évektől, amikor is a figyelmes szemek előtt már megnyilatkoztak az aggodalomra okot adó jelek.

Pap Gyula fotóművészetének a művész halála után egyre növekvő elismerő nemzetközi irodalma és publikációja van. Főleg a Bauhaus köréhez kapcsolódó, de a 20. századi magyar és közép-európai publikációkban is szerepel.
A kiállítás eddig ismeretlen adalékokban gazdag katalógusa, több mint 100 db fotó reprodukcióval, a művész özvegyének, Dr. Haulisch Lenke művészettörténésznek tanulmányával közli a művésszel kapcsolatos irodalomnak, és kiállításokon való részvételének csaknem teljes jegyzékét.