Hannes Heikura A csend képei   A kiállítást megnyitja: Benkő Imre, fotográfus A kiállítás kurátora: Csizmadia Alexa, művészettörténész Megtekinthető: 2009. május 08. - június 21. minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén 11-19 óra között
A csend képei · Hannes Heikura · Benkő Imre megnyitója

Hannes Heikura

„A csend képei” kiállításának megnyitója.
Magyar Fotográfusok Háza. Budapest, 2009. május 7.

A fényképezés megszületésétől a képek közvetítenek a látható világ és az emberek között, távoli helyszínekről is lehet vizuális képzetünk ki sem kell mozdulnunk otthonról. A technikai képeknek köszönhetően ma már a fantázia világában is kalandozhatunk.

A fotográfusok mindig igyekeztek az adott kor jelenségeire reflektálni,a technikai fejlődéssel együtt a műfaji, formai lehetőségek bővültek, az értelmezési kódok változtak.
A fényképezés ma virágkorát éli, mindenki számára könnyen kezelhető kameráknak köszönhetően játékszerré, népművészetté válik és világlátásunkat is átformálja.

De a digitalizáció virtuális lehetősége, a képek könnyű alakíthatósága egyre jobban összekuszálja a fotográfia eredendő lényegét: dokumentum, tér-idő jellegét, amivel különbözik más vizuális ábrázolási formáktól, és „ami a legkielégítőbb eszköz az objektív világ megörökítésére” ahogy Tina Modotti fogalmazott „Kiáltvány a fotográfiáról” című röpiratában.

Az alkotók ma változatos formában értelmezik a világot, a vizuális megjelenítést a sokféleség jellemzi. A fénykép képzőművészeti alkalmazásánál a képek és a valóság gyakran elválnak egymástól, a tér és idő elveszti értelmét.
A fotográfia „utánjában”, ahogy mostanában emlegetik, fontos szerepet kap a médium különféle értelmezése, a személyes képi nyom hagyása és az alkotói gesztus hangsúlyozása.
Úgy gondolom nem a műfaji ellentétekről, hanem az alkotói értékekről érdemes beszélni.

Az emberi lét lényege megtalálható a legkisebb dolgokban is, elmélyülés, érzékenység szükséges a képi ábrázoláshoz és az alkotások értelmezéséhez egyaránt.
A képek olvasata sokféle lehet – ettől érdekes a történet – véleményünket nagymértékben befolyásolják élettapasztalataink, előítéleteink.

Ezen gondolatok tudatában szeretném felfedezni Hannes Heikura dokumentarista szemlélettel készítet fotóit.

De előbb néhány mondat a Helsinkiben élő vendégünk szakmai életútjáról.
A Tamperei Műszaki Egyetem Fizika tanszékén szerzet diplomát, majd a Helsinki Art és Design Egyetem fotószakát elvégezve, ugyanott film- és televíziós produkció tervezést tanult.
Az iskola sajátos tanítási metódusát a kreatív kritika, a csoportmunka és a művészet elméletek összehangolt alkalmazása jellemzi.
Heikura Finnország első olyan sajtófotós generációjához tartozik, akinek munkáját művészeti előképzettség alapozta meg.

1984-től szabadúszóként, majd 1997-től munkatársként dolgozik a legnagyobb finn napilap a Helsingin Sanomat-nál.

1992-től rendszeresen díjazzák munkáit finnországi és külföldi sajtófotó pályázatokon. 1992-ben és 2006-ban elnyerte az év fotóriportere címet.
Az „Éjszaka”, a „Fény-évek”, és a „Mindennapok rajzolói” című sorozatait finnországi, holland és spanyol galériák, múzeumok is bemutatták.

Most a Mai Manó Házban „A csend képei”-t, a múlt évben a Finn Fotográfiai Múzeumban kiállított munkájának egy szűkített változatát láthatjuk.
A fotók az elmúlt tizenöt évben Finnországban és a hírekből is jól ismert főleg Közel Keleti országokban készültek.

Heikura szülőhazájában kiteljesíti fotográfusi alkotóvilágát, szemléletére nagymértékben hatottak a finn tájak, a természeti jelenségek.
Utazásai során megismeri az életformák sokféleségét.
A születéstől az elmúlásig az emberi létezés teljessége, az életút stációi érdeklik, ezért a helyszínek csak a távlatokat érzékeltetik.

Harmonikus meditativ színvilág jellemzi a Heikura vizuális szűrőjén megjelenő képeket. A környezetükből, mozgásfolyamatokból kiragadott erőteljes kompozíciói új értelmet kapnak.

Fontosak a terek, a perspektíva, a természetes fényhatások.
A mindennapok csendes pillanatai, a természet és az épített környezet díszletei között az emberek helyenként csak az arányokat érzékeltetik, máskor az emberi arc belső csendje sugároz valami továbbgondolandót.
Nem ítélkezik, a világ megismerését, az emberi értékek felmutatását tartja fontosnak.

Néha úgy érzem mintha az ábrázolt jelenet egy földöntúli fényben a megváltás pillanatában történne. Fantáziánk végtelen lehetőséget kínálhat, de ehhez meg kellene állnunk, ki kellene zökkennünk előítéleteinktől nem mentes, rohanó hétköznapjainkból…
Hannes Heikura lelassítja, lecsendesíti az egyébként vad és zajos, ellentmondásos emberi világot, képes a számára megfelelő hangulat, képkonstrukció kivárására.
Megfigyeléseinek finom lenyomatait fogadják érdeklődéssel.

Benkő Imre
fotográfus