Mai Manó Galéria („Kis Manó”)

Felszínesen nézve a fényképezés nem más, mint percenként megújuló szerkezetekkel, eljárásokkal végzett képrögzítés, magunk és mások hasznára, örömére. Kicsit a dolgok mélyére nézve ez persze nyilván butaság, mert a fényképezés ennél sokkal, de sokkal több. Ne aggódjanak, nem bonyolódom bele ennek kifejtésébe, csak elmondom, hogy néhány éve felbukkant Csehországból egy nálunk - mindez idáig - totál ismeretlen fényképész, aki persze elvégezte a prágai Művészeti Egyetem fotó fakultását, aki dolgozott nyomdai fényképészként, fotóriporterként évtizedeken át, tanította is a következő nemzedék ifjú fotósait, s aki a méltán híres cseh fotó művészeti vonalát erősíti nyugdíjasként, immáron teljes munkaidőben. Perfekt módon kezeli a gyakran másfélszáz éves fényképészeti eljárásokat, s ezeket az archaikus technikákat kortárs szemmel nézve, jelen idejű fejjel gondolkodva alkalmazza művészi aktjain, portréin, csendéletein. És akkor innen kezdődhet a lényeg, amitől több …

Kincses Károly, a kiállítás kurátora

Fedor Gabčan fotós életrajza

1940. július 22-én születtem egy festői szlovák falucskában – Jókúton (Kúty). A háború után a megözvegyült édesapámmal Révkomáromba (Komárno) költöztünk. Őt ide helyezték át, mint csendőrparancsnokot. Itt újból megnősült és élete végéig már itt is maradt.

Az alapiskolát Révkomáromban jártam ki, majd Kassán (Košice) folytatódtak a diákéveim az Építészeti és Földmérő Ipari Iskolán (Priemyselná škola stavebná a zememeračská), melyet 1958-ban fejeztem be.

Az ipari középiskolában szerzett érettségi után Pozsonyban (Bratislava) a Geodéziai Intézetben (Geodetický ústav v Bratislave) dolgoztam, ahol a munkatevékenységem légifelvételek feldolgozásából állt.

Miután a sorkatonai szolgálatból leszereltem, az ostravai bányákban végeztem brigádmunkát 4 éven át. Közben grafikával és kerámiával is foglalkoztam. Ez nagy segítségemre volt ahhoz, hogy megtaláljam a fényképészetben - melynek 1964-től szentelem magamat - a saját kifejezésmódomat. Kezdetben a fotóim a bányászélet bemutatására korlátozódtak, mivelhogy ebben a témában voltam igazán otthonos. Első kiállításomra 1966-ban került sor.

1966-tól egy kis nyomdában alkalmaztak, mint kemigrafikus és reprodukciós fényképész. Albumin alapú ofszetfóliák készítésével foglalkoztam, melyek krómsókkal voltak fényérzékenyítve.

A 70-es években a RAPID reklámügynökségnek dolgoztam külső munkatársként. Közben 1972-ben felvételt nyertem Prágában (Praha) a Művészeti Akadémia film és televíziós tanszékére – FAMU (Filmová a televizní fakulta Akademie múzických umění), melyet 1976-ban az államvizsga letételével sikeresen befejeztem. Aztán az 1989-es rendszerváltást követően én is megkaptam az érte járó magiszteri címet.

Az 1976-78-as években a Cseh Távirati Iroda (ČTK) fotóriportereként tevékenykedtem Ostravában. Majd a 90-es évektől kezdve egészen a nyugdíjba vonulásomig az ostravai Művészeti Középiskolán (Střední umělecká škola Ostrava) tanítottam, ahol megalapítottam a fényképészeti szakot. Ezen évek további munkásságát az ipari tevékenység által tönkretett ostravai táj megragadása képezi.

Ezidáig még nemigen érdeklődtem az archaikus fotóeljárások iránt. A nyugdíjba vonulásomnak köszönhetően azonban már több szabadidőm akadt, így aztán a figyelmemet az igényesebb eljárások felé fordítottam. A fényképeim leggyakoribb témái az arcképek (portrék), csendéletek, de az alkotásaimban természetesen az aktfotók is szerepet kapnak.

Ma az Ostravai Egyetem Művészeti Karán (Fakulta umění Ostravské univerzity v Ostravě) a hagyományos fényképészeti eljárásokról tartok előadásokat az eziránt érdeklődőknek.

Több rangos nemzetközi fotóverseny zsűritagjaként is ismernek. Jelenleg a csehországi Vratimovban élek, de időm nagy részét Révkomáromban töltöm, ma is ugyanazon a helyen, ahol a gyermekkorom éveit. Egy kis kertes házban, melyet annak idején az apám vásárolt és ahol ma is szívesen kertészkedek, a fügefák és a rózsák a kedvenceim.