Csoszó Gabriella - Elek Judit - Szabó Sarolta - Tóth Szilvi Folyamatos Jelen Present Continuous Museu de Imagen, Câmara Municipal de Braga, Braga, Portugália Megtekinthető: 2005. 04. 08. - 05. 29.
Csoszó Gabriella · Elek Judit · Szabó Sarolta · Tóth Szilvi

Nyugtalan tekintetek

A kortárs magyar fotóművészet nem örvend túl nagy ismertségnek Nyugat-Európában, és gyakorlatilag nem is létezik semmiféle stratégia annak reklámozására. Kivételt ez alól csak a Magyar Fotográfusok Mai Manó Házának – szűkös pénzügyi eszközökkel megvalósított – rendezvényei jelentenek. A vizuális művészetek középiskolai és egyetemi oktatásában tapasztalható nagyfokú dinamizmusnak köszönhetően azonban egyre nagyobb számban jelennek meg olyan fiatal alkotók, akiknek művei, szakítva a fotóművészet kánonjainak legszigorúbb normáival, a kortárs művészet számára keres kifejező nyelveket.

Távoliak tehát már azok az idők, amikor olyan jelentős személyiségek mint Brassai vagy Kertész Párizsba emigráltak a húszas években, hogy aztán valósággal a magyar fotóművészet zászlósaivá váljanak hazájukon kívül. Más neveket is ki kellene emelni, ám a lista hosszú lenne. Említsük meg azonban még a Magnum fotóügynökség egyik alapítójának, Robert Capának nevét, akinek a spanyol polgárháborút és a szövetséges csapatok normandiai partraszállását megörökítő fényképei bejárták a világot, és hivatkozási ponttá váltak a fotózsurnalizmus világában.

A most bemutatandó kiállítás azon meghívás folytatásának tekinthető, melyet a Mai Manó Ház 2004 júniusában küldött nekem azzal a céllal, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljek magyar művészekkel és projektekkel. Ezen látogatásnak köszönhetően alkalmam volt megállapítani, hogy jóllehet léteznek még a humanista fotóművészet jellegzetes esztétikájának keretén belül dolgozó művészek, velük párhuzamosan találunk szép számmal olyan fiatal alkotókat is, akik egy szabadabb és kevésbé formális nyelvet használnak, modernebb formát adva ezzel műveiknek. Igazodva a múzeumban rendelkezésre álló térhez négy olyan fiatal művészt választottunk ki, akikről úgy gondoljuk, jól képviselik az új alkotó-generációt, és akiknek művei sokféleségükkel a mai társadalom kérdéseire reflektálnak.

Csoszó Gabriella azokkal az metamorfózisokkal foglalkozik, melyeket a idő múlása kényszerít ki az egyén identitásában, bemutatva a képei szereplőjében hét év alatt bekövetkezett változásokat. Elek Katalin Judit egyfajat kompulzív fotóssá válik, aki kizárólag hétköznapi élethelyzeteket örökíti meg, melyekben ő maga is részt vesz. Szabó Sarolta a város periférikus területeinek elfoglalását kérdőjelezi meg, ahol az építészeti elem a határ a köz- és a privátszféra között. Végül pedig, Tóth Szilvi a város járókelőivel lép kapcsolatba, kiválasztva azokat a személyeket, akik – valami megmagyarázhatatlan oknál fogva – felkeltik az érdeklődését, és a fényképezőgépet használva közvetítő eszköznek egy mélyebb tudás megismeréséhez.

Rui Prata