Mai Manó fotográfiái 2003. 10. 28. - 2003. 12. 07. Megnyitó: 2003. október 27-én hétfőn délután 18.00 A kiállítást megnyitja: Bächer Iván Sajtótájékoztató: 2003. október 27-én (hétfőn) délután 3 órakor
Mai Manó (1855-1917) fotográfiái Mai Manó fotográfiái Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész A fényképészetről. Írta May Manó.

Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész
(1855-1917)

Ha csak annyit írnánk Mai úrról, hogy fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész, még nem sokat mondtunk volna, hiszen a maga korában féltucatnyi magyar fényképészről lehetett ugyanezt állítani. De ha hozzátesszük, hogy alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak, akkor már állítottunk Mairól valamit, s ha megtoldjuk azzal, hogy a maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély, akire még a konkurrens műtermek fényképészei is felnéztek, érthetővé válik a kibontakozó Mai-kultusz.

Apja dr. Mai Henrik (1809-?) bölcseleti és orvosdoktor, főreáliskolai tanár volt Budán, aki a későbbiekben saját intézetet nyitott.

Mai Manó kimaradt a gimnáziumból, s már tizennégy évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. Később a Borsos és Koller cégnél tanult. A cég egyik beltagja Borsos József az ismert biedermeier festőből lett fényképész, a másik professzor Koller Károly, ugyancsak neves mester, akiktől volt mit tanulni. Aki valamicskét is adott magára, külföldön is tökéletesítette tudását, valcolt, azaz mestertől-mesterig járva vándorolt Európában. Így töltött hősünk is két évet Grazban, Leopold Bude műtermében, miközben magánúton leérettségizett.

Hazajőve Budapestre, Koller tanár műtermébe került laboránsnak. Csekély nyolc évi tanulás után, 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé. Társult Békei özvegyével és Mai és Társa néven nyitottak műtermet. A Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgoztak 1882-ig, amikor menniük kellett, mert ide épült az ún. Saxlehner-patikaház.

1885-ben már főnök, három-négy segéddel dolgozott. Elsősorban a felső középosztályról készítették műtermi portréikat, de korai riportjellegű felvételei is maradtak.

1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották, ami a szakma igazi elismerése, megbecsülése volt.

1894-ben építtette többemeletes műtermét a Nagymező utca 20-ban, a Somossy Orfeummal átellenben. Korábbi műtermét sem adta fel, a Váci körút 14-ben, az Andrássy úttal szemben, Mai és Társa néven Szigetivel dolgozott együtt.

Mai, hogy tökéletesítse tudását, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Kitüntetései késői verzóinak teljes felületét betöltötték. Szakirodalmi működéséért a Wiener Photographische Gesellschaft tüntette ki, ezüstérmet nyert Székesfehérváron 1879-ben, Triesztben 1882-ben. Az 1885-ben Budapesten rendezett Országos Kiállításon gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. A Millenniumi Kiállításon zsüritag volt, ugyanakkor királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel honorálták képeit. Egyszóval amit fényképész a maga korában elérhetett, az kijutott a jó Manónak.