 |
 |
|
 |
 |
Magyar Fotográfiai NagydĂj 2008
Tóth György
2009. augusztus 12. 20.00 órától augusztus 13. 00.05 óráig
Megtekinthető: 2009. október 1-31.
minden hétköznap 14-19 óra között,
hétvégén 11-19 óra között.
A megnyitĂł keretĂ©ben Balla András fotĂłművĂ©sz veszi át a 2009. Ă©vi Magyar Fotográfiai NagydĂjat, amelyet a T-Mobile Magyarország támogatásábĂłl
a Magyar Fotóművészek Szövetsége adományoz tagjai szavazatai alapján annak a fotográfusnak, aki a szakma véleménye szerint a közelmúlt
munkásságát tekintve a legméltóbb rá.
|
|
 |
2009. augusztus 12. 20.00 órától augusztus 13. 00.05 óráig
Lolita egy éjszaka erejéig visszatér…
|
Lolita egy éjszaka erejéig visszatér …
– Gereben Katalin művĂ©szettörtĂ©nĂ©sz beszĂ©de TĂłth György Mai ManĂł Házban nyĂlt kiállĂtásának megnyitĂłján
„Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem halálom”
/Ady Endre: Az Ă©n menyasszonyom/
Szeretettel ĂĽdvözlök mindenkit. EngedjĂ©k meg, hogy valamit elĹ‘rebocsássak. TĂłth Györggyel, rövid ideje, körĂĽlbelĂĽl egy Ă©ve ismerjĂĽk egymást, ami azt jelenti, hogy művĂ©szetĂ©rĹ‘l, illetve a mostani kiállĂtásrĂłl elsĹ‘sorban a kĂ©pek Ă©s nem a művĂ©sz szemĂ©lyĂ©nek mĂ©ly ismerete alapján fogok beszĂ©lni – ha nem bánják ... És mĂ©g egy fontos dolog. Számomra, nĹ‘kĂ©nt igazán kihĂvás volt ezekrĹ‘l a rendkĂvĂĽl Ă©rzĂ©ki, helyenkĂ©nt a nyĂlt szexualitás határait feszegetĹ‘ kĂ©pekrĹ‘l Ăşgy gondolkozni, hogy közben egy fĂ©rfi szemĂ©vel kellett látnom.
Amikor leĂĽltĂĽnk a kiállĂtásrĂłl beszĂ©lgetni, kĂ©rdeztem TĂłth Györgyöt, hogy Ĺ‘ mit tart fontosnak megemlĂteni a munkáival, fĹ‘leg a most láthatĂł kĂ©pekkel kapcsolatban? Azt mondta, hogy, amikor látta Francis Bacon változatát Velázquez Ince pápájára, ez igen nagy hatással volt rá. EmlĂtette Andy Warhol kĂ©pmás sorozatait is, amelyeket kĂĽlönbözĹ‘ hĂres szemĂ©lyekrĹ‘l kĂ©szĂtett kis eltĂ©rĂ©sekkel több pĂ©ldányban. Az egyes darabokon bizonyos rĂ©szletek elvesznek, mások hozzáadĂłdnak, de ez a kĂ©p tárgyának magján mit sem változtat. A sorozatos elhatárolások folytán válik láthatĂłvá e mag. Az ismĂ©tlĂ©s által a lĂ©nyeg tulajdonkĂ©ppen lepárlĂłdik. A mostani kiállĂtás darabjai is egyĂĽtt Ă©rtelmezve kapják meg teljes jelentĂ©sĂĽket. A kĂ©pek persze kĂĽlön-kĂĽlön is önállĂł művek. MĂ©gis ahogy egyĂĽtt megjelennek - ugyanazt a modellt, tĂ©mát, mozdulatokat kis eltĂ©rĂ©sekkel ismĂ©telve - közösen egyetlen alkotásnak tekinthetĹ‘k.
Ha már az elĹ‘bb a festĂ©szetbĹ‘l merĂtett ihlettrĹ‘l volt szĂł, akkor el kell mondani azt is, hogy a művĂ©sz bevallása szerint is lĂ©nyegesebb háttere a kĂ©pzĹ‘-, mint maga a fotĂłművĂ©szet. Ahogy Ĺ‘ fogalmazott, a művei „FĂ©nykĂ©pezĹ‘ gĂ©pekkel csinált kĂ©pek”. A kamera az alkotási folyamatban, olyan eszköz, mint az ecset. De ami ezen tĂşl a kĂ©pet adja, az a művĂ©sz saját maga Ă©s a tĂ©ma. A művĂ©sz szavaival Ă©lve „ez a fotĂł kettĹ‘s termĂ©szete”.
Ez a 15 kĂ©p, amelyek - ahogy a művĂ©sz elmesĂ©lte - egy Ă©jszaka alatt kĂ©szĂĽltek, valĂłjában egy korábbi munka folytatásai. UgyanerrĹ‘l a modellrĹ‘l, - akit a művĂ©sz akkoriban Lolitának nevezett – tĂz Ă©vvel ezelĹ‘tt már kĂ©szĂĽlt egy sorozat. Ilyen mĂłdon egy egĂ©sz Ă©vtizedet átĂvelĹ‘ portrĂ©rĂłl van szĂł. Mert ezek a kĂ©pek, beleĂ©rtve azokat is, amelyeken a teljes alak (tehát aktábrázolás) láthatĂł, műfajukat tekintve igenis portrĂ©k, amelyek az arc Ă©s a test komplex tĂĽkrözĹ‘dĂ©sei. Ez a tágabban Ă©rtelmezett portrĂ©-fogalom a művĂ©sz ars poeticájának egyik alapeleme.
Ahogy a korábbi alkotásai – a pályakezdĹ‘ fotĂłit kivĂ©ve – ez a sorozat is fekete-fehĂ©rben kĂ©szĂĽlt. A kĂĽlönbsĂ©g, hogy mĂg korábban fĹ‘leg a fekete háttĂ©r elĹ‘tt erĹ‘s megvilágĂtásban állĂł alakok voltak jellemzĹ‘k, a mostani fotĂłkon a vakĂtĂłan fehĂ©r homogĂ©n háttĂ©rbe olvadnak a fátyolszerű rĂ©tegekbĹ‘l kibontakozĂł alakok. NĂ©hány fotĂłn egy nagy fehĂ©r nĂ©gyzet láthatĂł fekete keretben. Számomra ezek ablakok Ă©s mögötte a vĂ©gtelenbe nyĂşlĂł fĂ©ny. Ezek a nĂ©gyzetek, a tĂ©rbelietlensĂ©g Ă©rzetĂ©t keltik. E motĂvum valĂłjában nem Ăşjdonság, korábbi alkotásain is megjelent már. Ăm a mostani kĂ©peken ez a fĂ©nnyel áttört sĂkidom egyre nĹ‘, Ă©s vĂ©gĂĽl nĂ©hány fotĂłn a fĂ©ny meghĂłdĂtja a teljes felĂĽletet. E geometrikus kĂ©pi elem, amelyet számtalan triviális vagy kevĂ©sbĂ© triviális elmĂ©lettel magyarázhatnánk, kĂ©tsĂ©gtelenĂĽl rendkĂvĂĽl finom dimenziĂłba helyezi a modellt. Azokon a kĂ©peken pedig, ahol csak a nagy fehĂ©rsĂ©g Ă©s a modell szerepel, a korábbi hangsĂşlyos kontrasztok megszűnnek, Ă©s mĂ©g Ă©teribbĂ©, árnyszerűbbĂ© válik az alak.
TĂłth György fotĂłin szembetűnĹ‘ az arcok Ă©s az alakok sajátos rĂ©tegszerű - tulajdonkĂ©ppen - testetlensĂ©ge. Anyagtalanná válik a modell, áttetszĹ‘vĂ©, szinte megfoghatatlanná. A nĂ©zĹ‘t a speciális exponálási technika használatával összezavarja. NĂ©hol egyáltalán nem egyĂ©rtelmű, hogy csak egy szemĂ©lyrĹ‘l kĂ©szĂĽlt-e a fotográfia. A több mozdulatot egyszerre láttatĂł kĂ©pek olyan illĂşziĂłt keltenek, mintha többen szerepelnĂ©nek a fotĂłkon. A nĂ©zĹ‘nek - bár nem akarok tĂşlságosan profán lenni - de van nĂ©mi szellem-szerű Ă©lmĂ©nye e kĂ©pek láttán. Az áttetszĹ‘, egymást fedĹ‘ rĂ©tegekkel modellált alakok, mintha egymásbĂłl válnának ki, akár az emberi gondolatok, a szemĂ©lyisĂ©g egyes rĂ©tegei. Ezzel a technikával a művĂ©sz hasonlĂł eszközhöz nyĂşl, mint amikor a fauvok vagy a kubisták a formák Ă©s a szĂnek elemekre bontásával igyekeztek a dolgok lĂ©nyegĂ©t, lelkĂ©t megmutatni. TĂłth György kĂ©peinek sajátossága az, hogy az elidegenĂtĹ‘ jellegű, avantgárd gondolat a lehetĹ‘ legorganikusabb, testi világhoz kapcsolĂłdik. Azt is fontos hozzá tenni, hogy mindez a fotĂł műfajában törtĂ©nik, amely a legszorosabban kapcsolĂłdik a valĂłdi, naturalisztikus világhoz valamennyi műfaj közĂĽl. Azt hiszem, hogy ez a műfajbĂłl adĂłdĂł kötöttsĂ©g a láthatĂł valĂłsághoz (formákhoz, felĂĽletekhez, mozdulatokhoz) Ă©s ennek a speciális technikábĂłl következĹ‘ feloldása adja a borzongatĂł feszĂĽltsĂ©g, Ă©s valamifĂ©le lágy megnyugvás Ă©lmĂ©nyĂ©t.
Eddig kerülgettem a forró kását, de végül mégsem mehetek el a tény mellett, hogy a képek valójában finom fátyolosság, lepelszerű rétegek ide vagy oda, mégis többségükben – ne is titkoljuk - zavarba ejtően kitárulkozó női mozdulatokat ábrázolnak. Nos, a kérdés, hogy hogyan szabaduljunk meg a szégyenlős érzésektől, miként zabolázzuk meg sűrűn repdeső pilláinkat? Egyáltalán jogosak-e ezek az érzések vagy szimplán legyezgessük el úrilányos/fiús szemérmességünket?
Számomra ezek a kĂ©pek több okbĂłl is a nĹ‘isĂ©g alapjában vĂ©ve kettĹ‘s termĂ©szetĂ©re emlĂ©keztetnek. Ezt az Ă©rzetet erĹ‘sĂti bennem, hogy modellnek a tĂz Ă©vvel ezelĹ‘tti „Lolitát” választotta a művĂ©sz. Persze a nĂ©v kapcsán rögtön Nabokov nĹ‘stĂ©ny-kislány fĹ‘szereplĹ‘jĂ©re asszociálunk. Annyira nem is járunk távol az igazságtĂłl, azonban mĂ©gsem az orosz ĂrĂł által megteremtett vĂ©rbĹ‘ Ă©rtelemben. TĂłth György modellje, aki láthatĂłan tĂz Ă©v mĂşltán is megĹ‘rizte ezt a kislányos, - jĂł Ă©rtelembe vĂ©ve - kissĂ© androgĂĽn karaktert, sokkal finomabb kontrasztokkal kĂ©pviseli mindazt, amit Nabokov Lolitája. LĂ©gies Ă©s tĂĽndĂ©rszerű, ugyanakkor kitárulkozĂł Ă©s leplezetlenĂĽl erotikus. Valahol ez a kettĹ‘ssĂ©g valamennyi nĹ‘ben lĂ©tezik, Ă©s valamennyi fĂ©rfi számára Ă©rdekes.
Ahogy emlĂtettem, a technika ezeknek a kĂ©peknek termĂ©szetfeletti, Ă©teri hangulatot ad, azt Ă©rezzĂĽk, ezek a fotĂłk finomak. Ugyanakkor a buja mozdulatok pirulásra kĂ©sztetnek, Ă©s azt gondoljuk, ez provokatĂv Ă©s közönsĂ©ges. Igen, szerintem pontosan ez e kĂ©pek lĂ©nyege: a finomság Ă©s a közönsĂ©gessĂ©g játĂ©ka egyszerre nyugtatja Ă©s borzolja idegeinket. Ha a kĂ©peken láthatĂł alakkal kapcsolatban a tĂĽndĂ©rszerűsĂ©g jut eszembe, hát akkor a művĂ©sszel kapcsolatban meg a koboldfĂ©lesĂ©g, aki a tĂ©mával Ă©s a technikával is játĂ©kosan zsonglĹ‘rködik, egymásnak feszĂtve a kĂĽlönbözĹ‘ ellentĂ©teket: felháborĂt Ă©s kibĂ©kĂt, könyörtelenĂĽl szembesĂt a nĹ‘i lĂ©lek ellentmondásaival. Ugyanakkor, köszönet a kĂĽlönleges fotĂłtechnika elidegenĂtĹ‘ tulajdonságainak, ezek a gondolatok Ă©s Ă©rzĂ©sek absztrakt fogalmakkĂ©nt jelennek meg – Ăgy kellĹ‘ kĂ©ppen elvonatkoztathatunk.
A művész munkái megvásárolhatók az Erdész Galériában (2000 Szentendre, Bercsényi u. 4., tel.: +36 26 317 925) és a G13 Galériában (1075 Budapest, Király u. 13, Gozsdu udvar; tel: +36 1 8781309).
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Telefon: 473-2666
Fax: 473-2662
E-mail: maimano@maimano.hu
|
|
|