André Kertész Terem

Lakatos Erika neves zenész családból érkezett a képzőművészet területére

1994-ben, a Long Island-i egyetem jazz tanszakán tanulva "kénytelen" lesz fotózást is tanulni, mivel kötelező választani még egy szakágat és már csak a fotón van hely. Stuart Fishelson professzor ismerteti meg az alternatív technikákkal, melyek hatalmas inspirációt jelentettek a fiatal művész számára. Nem csak elsajátítja ezeket a fogásokat, hanem tovább is fejleszti azokat. Kísérletezik a szépia technológiával, kisméretű, sokszor polaroid képet készít, ezt szkenneli, majd nagyítja, kézi festéssel egészíti ki. Kreativitásban, szabadságban példaképeinek tekinti Andy Warholt, Salvador Dalít és Anton Corbijnt is. (Zene és képzőművészet közt sokféle párhuzamot vontak már, ezt a sort csak annyiban folytatom, hogy a jazz műfajához is szorosan kapcsolódik az improvizáció, a határok feszegetése, új utak keresése.)

1997-ben Fishelson professzornak annyira megtetszik Erika "Sophia hercegnő álma" című képe, hogy rábeszéli, nevezzen be egy nemzetközi egyetemi fotópályázatra, ahol végül a verseny kreatív nagydíját nyeri el. Képe sokáig az egyetem média tanszakának reklámjaként szerepel. (Megtekinthető aktuális kiállításunkon.)

Mindeközben aktívan zenél, egy flamenco zenés színház tagjaként is. Könnyen közlekedik a különböző stílusok közt, hitelesen ötvözi a spanyol, roma és mainstream jazz dallamokat.

A zenei és fotóművészeti mesterdiploma megszerzése (2003) és több New York-i kiállítás után egy brooklyni állami iskolában tanít rajzot, majd 2004-től visszaköltözik Magyarországra. Itt is gyakran állít ki, többek közt a K.A.S. és a Balázs János Galériában, valamint az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Képző- és fotóművészet határait feszegető művészetének főtémája a portré, Lakatos Erika ezek egy csoportját ikonnak nevezi. Mint ismeretes, az ikon műfajának születése a kereszténység korai évszázadaira vezethető vissza. Az ikon készítési folyamata szakrális cselekedet, a létrejött mű maga is szent, melyen az isteni személy, bibliai alak vagy szent nem földi testben, hanem az üdvösségben elnyert új, transzcendentális mivoltában jelenik meg.

A Magyar Fotográfusok Házában március 24-én nyíló "Roma Ikonok, New York - Budapest, 1996 - 2011" című kiállítás különlegessége Kincses Károly kurátor ígérete szerint nem hagyhatja közömbösen a látogatót:

"Polaroidok, Image-transzferek, mindegyike még utólag, kézzel tovább festve, alakítva. Nagyítások, melyeknek témaválasztása, az alkalmazott színek kavalkádja, a kivitelezés egyedisége, esetlegessége... mind-mind olyan speciális, semmihez sem hasonlítható, de nagyon intenzív érzelmi hatással bíró képeket eredményeztek, melyek még a hivatalból naponta rengeteg fényképet végignéző fotómuzeológust is megérintették. Túl a képek, színek, formák vad, zabolátlan burjánzásán, a megfogalmazás módja is egyéni, nálunk, a magyar fotóművészetben nem nagy gyakorisággal előforduló, sok szempontból példaértékű. Az 1997-ben az Év Fotográfusa díjjal Washingtonban kitüntetett Lakatos Erika olyan szubjektív, új és minőségi hangot üt meg, melyre régen vártunk."
(Kincses Károly)