André Kertész Terem
George Eastman Terem

Fotóegyetem kezdőknek és haladóknak

Valamikor kora tavasszal, egy szép napsütéses délelőttön alaposan átnéztem a könyvet és a küldött pdfet, és egyszerűen boldog lettem. Olyan ez a nem könnyen létrejött kiállítás, mint egy fotóegyetem, olyan képeket hoz el a Mai Manó Házba, amelyek integráns részei a fotográfia egyetemes történetének. Klasszikusok. Majdhogynem kötelező látványok a fotóiskola kezdő, haladottabb és haladó tanulóinak. A 171 választható eredeti műalkotás szerzői között olyanokat találunk, mint Robert Frank, akinek a The Americans könyvétől számíthatjuk a modern fotográfia iránti figyelem fókuszálódását. Megmutatjuk a magyar gyökerű Weegee képeit, melyek az amerikai álom fonákjáról tudósítanak, vagy Diane Arbust, akinél a kamerájába néző személyiségek elsősorban önmagukat képviselik, és nem a majd mindig jelen levő furcsaságukat, extrémitásukat. Szerepel a kiállításban Manuel Álvarez Bravo, aki nélkül a kortárs mexikói fotóművészet elképzelhetetlen, s akinek olyan mentorai voltak, mint Tina Modotti és Edward Weston. Természetesen az ő képeik szintén utaznak ezzel a kiállítással. Josef Koudelka, Henri Cartier-Bresson, Lee Friedlander, Garry Winogrand, Walker Evans fotói nélkül egyetlen egyetemes fotótörténeti könyv sem jelenhetik meg a világban. A válogatásba bekerült Roman Vishniac, aki az elhurcolásuk és megsemmisítésük előtti utolsó pillanatban örökítette meg a lengyel és kárpátaljai zsidókat, létrehozva ezzel egy soha el nem évülő képes vádiratot. A Children of a Vanished World könyvéből mutatunk be néhány fotót. Rajtuk kívül még Bill Brandt, Lewis Hine, Jacob Riis, Dorothea Lange, Aaron Siskind, Marc Riboud, Minor White, W. Eugene Smith, Lisette Model, Bruce Davidson, Helen Levitt, Irving Penn, vagy a cseh avantgárd kitűnőségei: Jaroslav Rössler, Funke, Drtikol és Josef Sudek is képviseli magát egy vagy több képpel a kiállításban. A magyarok közül a gyűjteményben André Kertész, Munkácsi Márton, Robert Capa, Kinszki Imre, Angelo néhány képe kapott helyet.

Szándékos a hosszas felsorolás. A névsorolvasás. Mert zavarba ejtő. Mert önvizsgálatra késztető. Tudok-e, tudunk-e eleget erről a művészeti ágról? Válaszunk többféle lehet. Persze, ezt már mind tudjuk, a könyökünkön jön ki. Lelke rajta, aki ezt mondja, gondolja. Más valaki azt mondhatja, különkülön már sokat láttam belőle, de így együtt… És olyanok is lehetnek, akik bár szeretik a fotót, vagy sokat költenek rá, vagy sokat keresnek belőle, de az ez irányú tudásuk hézagos. Bármi is a válasz, most itt az alkalom, ismerjük meg Howard Greenberg New York-i kollekciójának válogatott darabjait. Nem Párizsban, nem a Fondation Henri Cartier-Bressonnál, nem Svájcban, a Musée de l’Elyséeben, hanem itt, Budapesten, a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban.

Népszerű, szerethető és híres, az egyetemes fotótörténet fontos és legfontosabb képei válogatódtak össze. Miért ezek és nem mások? Csak.

Mint minden privát gyűjtemény, bárha törekszik is az objektivitásra, mégis csak alapvetően a válogató egyéni ízlését tükrözi. S bár dominálnak az amerikai szerzők (óvatosan ezzel a fogalommal, pontosabban fogalmazunk, ha az USAban ismertté lett, elhíresült alkotókra gondolunk!), mégis úgy néz ki, hogy Howard Greenberg messzire látott New York-i galériájából, elég széles körből merített, s ami a gyűjteményében megjelent, az vagy már ikon volt korábban is, vagy ő segíti a kánon részévé tenni őket. Tudjuk, a képeknek, a szerzőknek nemzetközi nyilvánosság kell, jó referenciákkal bíró gyűjtők, nagy presztízsű múzeumok és olyan galériák, amelyek igazodási pontként szerepelnek a világ többi hasonló dolgokkal foglalkozó személyei, intézményei előtt. Howard Greenberg és az általa évtizedek óta működtetett galéria, valamint a lausannei Musée de l’Elysée ilyen.

Van mit tanulnunk még.

Ajánlom ezt a kiállítást, ezt a kollekciót fiataloknak és öregeknek, a fotóban még ártatlanoknak és dörzsölt öreg rókáknak, ajánlom tanulni vágyóknak és tanítóknak, mert ilyen lehetőség aligha akad itt a közeljövőben. Vaskos fotóalbumok, dollármilliós leütéseket produkáló árverezőházak, a világ minden magára valamit is adó fotógyűjteményében megtalálható szerzők képei adnak személyes találkozót egymásnak a Mai Manó Házban.

És akit mindez, amit itt összehordtam, nem érdekel, vagy aki már nem szeret tanulni, annak is érdemes kiállítást kínál Howard Greenberg és a Musée de l’Elysée: íme, így néz ki egy komoly fotógyűjtemény, lehet utána csinálni…

KINCSES Károly, a budapesti kiállítás kurátora

Az alkotók

Aaron Siskind ● Adolf Schneeberger ● Alexander Rodcsenko ● André Kertész ● Angelo ● Arnold Newman ● Arthur Rothstein ● August Sander ● Ben Shahn ● Berenice Abbott ● Bill Brandt ● Bob Adelman ● Bruce Davidson ● Charles Moore ● Dan Weiner ● Dave Heath ● David Seymour ● Dennis Stock ● Diane Arbus ● Dorothea Lange ● Eddie Adams ● Edouard Boubat ● Edward Steichen ● Edward Weston ● Frank Gohlke ● František Drtikol ● Garry Winogrand ● Gjon Mili ● Gordon Coster ● Gordon Parks ● Hamilton Wright ● Hansel Mieth ● Harold E. Edgerton ● Harry Callahan ● Helen Levitt ● Henri Cartier-Bresson ● Irving Penn ● Jacob Riis ● Jaromír Funke ● Jaroslav Rössler ● Jessie Tarbox Beals ● Jindřich Štyrský ● John Vanderpant ● Josef Koudelka ● Josef Sudek ● Lee Friedlander ● Leon Levinstein ● Leonard Freed ● Lewis Hine ● Lillian Bassman ● Lisette Model ● Kinszki Imre ● Manuel Álvarez Bravo ● Marc Riboud ● Margaret BourkeWhite ● Martin Munkácsi ● Minor White ● Paul Caponigro ● Paul Strand ● Peter Sekaer ● Ralph Eugene Meatyard ● Richard Avedon ● Robert Adams ● Robert Capa ● Robert Frank ● Roman Vishniac ● Roy DeCarava ● Russel Lee ● Ruth Orkin ● Sally Mann ● Saul Leiter ● Sid Grossman ● Sol Libsohn ● W. Eugene Smith ● Walker Evans ● Weegee ● Werner Bischof ● William Klein ● Jevgenyij Haldej

A kiállításról:

A több mint harminc éve galériatulajdonos Howard Greenberget ma a New York-i fotográfiai szintér egyik fontos szereplőjének tartják. Bár elismert kereskedő, kevesen ismerik gyűjtőszenvedélyéről, melybe azonban most már a nyilvánosság is betekinthet. Egy efféle gyűjtemény összeállítása időigényes, ezért is tartott ilyen sokáig felfedezése. A gyűjtemény érettsége csak az idő tükrében mérhető. Időben, amely átlátja az irányzatokat, igazolja a kópiák ritkaságát, valamint a gyűjtői vízió helyénvalóságát.

Mindamellett, hogy elősegítette a fotográfia, mint médium mélyebb megértését, Howard Greenberg a történelemalkotásban is szerepet foglal el. Galéria tulajdonosként hozzájárult a háború utáni fotográfiai színtér rég elhanyagolt New York-i figuráinak elismertetéséhez. Gyűjtőként biztosította az összetartozó anyag megőrzését, egyedi összeállítást építve e korszak jelentősebb fotóiból.

A több mint 500 fotót tartalmazó gyűjtemény nagy türelemmel épült az elmúlt harminc évben, kiváló minőségű nyomatai miatt különösen kiemelkedő. Első alkalommal a svájci Musée de l’Elysée, most pedig egy 138 fotóból álló válogatással a budapesti Magyar Fotográfusok Háza mutatja be Howard Greenberg gyűjtői érdeklődésének különböző irányait. A válogatás a fotótörténet mestereinek kiváló alkotásait gyűjti egy tárlatba, egyedülálló lehetőséget kínálva a fotográfia történetének és klasszikusainak megismerésére.

A gyűjteményhez kapcsolódóan a Steidl jelentetett meg katalógust, mely a Mai Manó Galéria és Könyvesboltban megrendelhető. A Ház tereiben pedig tárlatvezetések, performanceok, előadások és kerekasztalbeszélgetések kísérik majd a kiállítást (a pontos dátumokról folyamatosan tájékoztatást adunk).

A kiállítás együttműködő partnerei a lausannei Musée de l’Elysée, valamint a párizsi Fondation Henri Cartier-Bresson. A budapesti kiállítás létrejöttében segítséget nyújtott a Munkácsy Alapítvány.

Kurátorok: Sam Stourdzé, igazgató, Musée de l'Elysée Anne Lacoste, kurátor, Musée de l'Elysée Agnés Sire, igazgató, Fondation Henri Cartier-Bresson

Társkurátor a budapesti kiállításon: Károly Kincses, fotómuzeológus, a Magyar Fotográfusok Háza művészeti főtanácsadója

A kiállítás kísérőszövegeit írta: Musée de l’Elysée kurátorai, valamint Pfisztner Gábor

A szövegeket fordította: Adele Eisenstein, Sipos Dániel, Tóth Laura