George Eastman Terem

Pixelszag

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója 2012-ben a kiállítás, mint prezentációs forma újraértelmezésére tesz kísérletet. Nem a kész munkák és kurátori koncepció között próbál megfelelést találni, hanem műhelymunka jelleggel csoportot épít, gondolkodást generál és az alkotás folyamatát követi végig. Az egyik workshop a 80-as generáció történetét dolgozza fel, a Pixelszag pedig a fotó médiumát teszi vizsgálata tárgyává.

téma
A fotóhoz, mint a technikai médiumokhoz általában, két oldalról lehet közelíteni: a képkészítés során használt eszközök és a segítségükkel megjelenített kép jelentése, olvasata felől. A kettő mindig is szorosan együtt járt. A technikai médiumok és a fotó-alkalmazások horizontjának kitágulásával azonban, ha a jelentés felől közelítünk egy alkotáshoz, a képkészítés során használt eszközök közötti választási lehetőségeink is megsokasodnak. A műhelymunka során a technikai eszközök lehetőségeiből kiinduló objektív érvrendszert próbáltunk felépíteni, és igyekeztünk megtalálni a jelentést leginkább megerősítő fotográfiai eszközt.
A médiumanalitikai műhelymunka során minden képet/képalapú munkát párhuzamosan két szempontból vizsgálunk. Az egyik szempont a munka által felvetett fotográfiai kérdésekről szól, a másik szempont pedig a kép szemantikájáról. A műhelymunka felvetései és a kiállításon szereplő művek egy dologban feltétlenül közösek: a fotót médiumként kezelik, és azt vizsgálják, hogy mire is alkalmas ez a médium.

cím
A szókapcsolat számomra elsősorban a szellemi és az érzékelhető közötti összefonódást jelenti, azaz az elméleti-gondolati-tartalmi és a gyakorlati-tárgyiasult-érzékekkel felfogható dolgok közötti elválaszthatatlan relációt. A pixel virtuálisan létezik, a szag pedig érzéki folyamatokat indít el. De olvasható a szóösszetétel az analóg / digitális kép közötti viszony felől is. Mindenesetre a fotó az a médium, amely talán a leginkább alkalmas az ilyesfajta összefonódás analízisére.

műhelymunka
A fotográfus esetében a csábítás mindig nagy, hogy adottnak vegye technikai lehetőségeit, és a tartalmat igazítsa hozzájuk. A műhelymunka átértelmezi az alkotói folyamatról élő hagyományos elképzeléseket azzal, hogy arra ösztönzi a fotóval dolgozó fiatal művészeket, hogy olyan kérdésekből faragjanak maguknak témát, melyek indokolttá teszik, hogy fotografikus eszközökkel nyúljanak hozzájuk.
A műhelymunka közös megbeszélésekkel kezdődött. A találkozókra olyan témákat vittem, amelyek a fotó mint médium által generált problémákat vetettek fel, egyúttal a fotográfia kortárs jelenségeivel foglalkoztak. A felvetett problémákat egyénileg az általuk adekvátnak tartott fotográfiai eljárás alkalmazásával oldották meg a résztvevők. A közösen körüljárt témák a transzszenzualitás, az önreflexivitás, a virtualitás és az igazságtartalom voltak.
Transzszenzualitáson az érzékelés határait, a különböző érzékek közötti átjárást, az érzékeink számára felfoghatatlan fotografikus mennyiséget és minőséget értem. Az önreflexivitás fogalma azt a pozíciót jelöli meg, amelyben egyszerre a médiumon kívül is, belül is találjuk magunkat. A virtualitás témája kapcsán az anyag(szerűség) problémájával foglalkoztunk. Az igazságtartalom blokk többek között a dokumentumfotó megrendezett fotóvá válását, a fotó és emlékezet, a fotó és bizonyíték kapcsolatát, a fotó felhasználási területeit érintette.

konzultációk
A nyár folyamán intenzív konzultációs munka folyt: az erre a célra létrehozott, zárt facebook csoportban, négyszemközti levelezések során, és személyes találkozókon.

kiállítás
A műhelymunka vezetőjeként és egyben a kiállítás kurátoraként olyan fotókiállítást képzeltem el, amely nem válik a fotókon megjelenített (elsődleges) tartalmak foglyává és nem is hagyományos értelemben vett tematikus tárlat. A kísérleti forma kifejezetten erre irányul. A kiállítás nyitott, az alkotók kérdéseit és válaszait egyaránt bemutatja. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy találunk-e a fotográfiában közös pontot, ami elég jó rálátást biztosít a médiumra. A kísérleti forma kifejezetten erre irányul. A kiállítás nyitott, az alkotók kérdései és válaszai kerülnek bemutatásra. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy találunk-e a fotográfiában közös pontot, ami elég jó rálátást biztosít a médiumra?

Eperjesi Ágnes,
a kiállítás kurátora
2012. május-november