Budapest Galéria – Magyar Fotográfusok Háza, Mai Manó Ház Hossala Tamás, Kovalovszky Dániel, Monika Merva és Szász Lilla Folyamatos Jelen III. Present Continuous III. Együtt-élés A kiállítást megnyitja: Bódis Kriszta író-rendező Megtekinthető: 2007. 09. 21. - 11. 04., hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. Budapest Galéria Kiállítóháza Bp., 1036 Lajos u. 158.
Folyamatos Jelen III. – Present Continuous III. Bódis Kriszta megnyitója Hossala Tamás »»     Kovalovszky Dániel »»     Mónika Merva »»     Szász Lilla »»

A Magyar Fotográfusok Háza Folyamatos Jelen címet viselő kiállítás- és katalógus sorozata műfaji és technikai megkötések nélkül mutatja be fiatal magyar fotográfusok műveit, az adott témát mindig több szempontból is körbejárva.
A sorozat első kiállítása Portugáliában, a bragai Museu da Imagem-ben 2005. májusában volt Csoszó Gabriella · Elek Judit Katalin · Szabó Sarolta · Tóth Szilvi műveiből. A „Nyugtalan Tekintetek” alcímű kiállításon bemutatkozó alkotók, képeikben saját életükre, annak személyes vonatkozásaira különböző, olykor nyugtalanító, olykor szemlélődő módon reflektáltak.
A „Folyamatos Jelen II.” című kiállítást Hangay Enikő· Kemenesi Zsuzsanna· Nagy Tamás · Puklus Péter műveiből a Lengyel Intézet Platán Galériájában rendeztük meg 2006. tavaszán. A „Csendes pillanatok” alcímű kiállítás képeinek tárgya szintén – mint az első esetben is – a kiállítók saját, személyes élettere, annak meghatározó - intim életükhöz tartozó - elemei: családi, baráti, emberi kapcsolataik; milyenek az otthonon belüli privát tájaik, mely személyek és tárgyak veszik körül őket, hogyan mutathatók meg fotográfiákban mindezen viszonyok.

A „Folyamatos Jelen III.” című kiállítást pedig a Budapest Galéria Kiállítóházának emeleti termeiben rendezzük 2007. szeptember végén Hossala Tamás· Mónika Merva· Kovalovszky Dániel· Szász Lilla munkáiból. Az „Együtt-Élés” alcímű kiállítás olyan közösségek tagjainak életét mutatja be és meg, ahová az azonos élethelyzet okán kerültek az ott lévők. Az életkor, a szociális helyzet, a társadalomban betöltött szerep, illetve annak hiánya az, ami együttlétük oka. Nem szabad választás következményeként élnek ott, hanem oda sodródtak, egyfajta elkerülhetetlennek hitt törvényszerűségnek engedelmeskedve. Az azonos élethelyzetből fakadó közös sors határozza meg mindennapjaikat és szinte teljesen azonos vágyaikat is. Õk ott élnek, ahol a választás szabadságának, a változtatásnak nincs vagy csak igen csekély a lehetősége.
Az alkotók már témaválasztásukban is felvállalták állásfoglalásukat a kérdéskörrel kapcsolatban: megmutatják, gondolkodás tárgyává teszik, megosztják az ott lakók életének ellesett pillanatait, sorsukat, vágyaikat, mindannyian a maguk fotográfiai eszközeivel. Más és más alkotói stratégiát követve készítik képeiket a hosszan együtt eltöltött idő alatt.

Hossala Tamás saját hivatásának helyszínét mutatja meg hol elő, hol meg eltűnő képeiben. Szituációk, portrék, tárgyak, belső terek megmutatásában jeleníti meg azt a gyermekotthont ahol dolgozik. Felvállalja magának a fényképezés eszközének és folyamatának összes esetlegességét, az adott pillanat teljességének és egyszeriségének megőrzése érdekében. A kiválasztott momentumok némelyikét egymással társítva láthatjuk. A valóságban különböző terekben, eltérő időben létező pillanatok összerakásával, új, ebben az összefüggésben csak a kép valóságaként létezőt teremt, kiegészítve, módosítva magukat az egyes képeket.

Kovalovszky Dániel képsorozatában elmondja, hogy milyen a család működésének megváltozása miatt otthonokban lakó idősek élete. A generációk együtt maradásának feltételei megváltoztak, a hagyományos családmodell felbomlott így a sok tapasztalattal, megélt tudással rendelkező idős generáció kiszorult az élet napi körforgásából és sokan közülük speciális környezetben, intézetekben élnek, elszigetelten. Vajon számunkra mi jelenthet még örömteli pillanatot, megtalálhatják-e még a napok egyhangú ritmusában saját helyüket, átadhatják-e tudásukat, megélhetik-e érzelmeiket? Miközben válaszokat találhatunk az arcokba írt élettörténetek olvasása közben, szinte részeseivé leszünk a fájdalmas lassú elmúlásnak.

Mónika Merva a gyermekváros lakóit ismerteti meg velünk lírai portréin keresztül. Akár belső térben, akár kint készíti képeit, akár közelről vagy távolabbról, mindig a személyiséget mutatja meg nekünk a saját olvasatában. Egy nem vérségi alapon működő, hanem a sors együttes megéléséből fakadó megértésen, elfogadáson és odafigyelésen alapuló közösség tagjainak készíti el „családi” fotóalbumát. Az érzéki finomsággal készült fényképeken látható gesztusokon át, a tekintetek mélységébe zárt sorsokon keresztül tekinthetünk be egy számunkra ismeretlen világ működésébe.

Szász Lilla női sorsokat bemutató sorozataiban, folyamatosan reflektál a szociális helyzetük miatt alapvetően meghatározott jövővel élő emberek élet- és léthelyzetére. Témaválasztásával ez esetben is provokálja a társadalmi érdektelenséget, a problémákkal való szembenézés hiányát. Fényképei mindig a közös történet részei, amelyek jóval az exponálás pillanata előtt kezdődtek el, s azon túl is tartanak. Az elkészült képeket megmutatja a szereplőknek, lehetőséget teremtve a további beszélgetésre, a kép együttes dialóguson alapuló alakítására. Fotográfiái sosem csak a képen megjelenőről szólnak, hanem valójában magáról a közöttük lévő kapcsolatról, annak érzelmi, minőségi tartalmáról.

Csizek Gabriella