TEKODEMA
(2005)
 

Demeter Ádám nem szereti, ha nyaggatják, hogy fotózzon, ha csak azért kell egy téma nyomába erednie, mert produkálnia kell valamit: Nem járja az utcákat, hátha elékerül valami izgalmas, nem les el kósza pillanatokat, vagy tolakodik mások életébe. Neki fontos, hogy mind az eszköz, mind a téma hozzá közeli legyen, hogy biztonságban és tudatosan dolgozhasson.

Az eszköz persze a Lomo, a régen megmosolygott, ma már áhítattal emlegetett szovjet amatőrkamera, amelyet Demeter úgy használ, hogy előnyeit kihangsúlyozza, hátrányait a saját javára fordítva. Tegyük hozzá, különös meghittséggel. A Lomo házibarát, kézre áll, könnyű kezelni és valószínűleg soha nem fog elromlani, a vele készített képek pedig finom rajzolatú életlenségükkel és lekerekített kompozíciójukkal mintha egy családi albumból kerültek volna elő. Nem is tévedünk sokat, hiszen Demeter Ádám az elmúlt években elsősorban esküvői képeket készített Lomojával. És mitől lehet izgalmas egy esküvői kép, ha nem rokonainkról vagy közeli ismerőseinkről készült? - kérdezhetjük teljes joggal.

A válasz csavaros, de kézenfekvő? Hát úgy, hogy a képen lévőket közeli ismerőssé varázsoljuk. Demeter ehhez a lagzi minden ünnepélyes banalitását felhasználja. A téma korlátait átlépve szabálytalan kompozíciókkal, szereplőit szűk keretbe zsúfolva és egymásnak szorítva tereli közel hozzánk - tessék megismerni őket, a barátaim, és ha én szeretem őket, akkor ti is szeressétek őket! Megtöri az események menetét, időben és térben felfüggeszti és kérdőjelbe teszi azt, amit látunk. Így különös jelentőséget kap minden apró részlet: az oldalpillantások, a zavart mosolyok és feszélyezett testtartások. Egyes szereplők fel-, és eltűnnek, megváltoznak a szerepek, a menyasszony a vőlegény fölé magasodik, a gyerekek ellepik a színteret, a spicces vőfély pedig délceg hajóskapitánnyá válik a lobogó zászló alatt.

Van ezekben a képekben egy kellemes sutaság, valami barátságos kelet-európai vidékiesség, szereplői pedig, bár reagálnak a kamera jelenlétére, nem feszélyezik magukat tőle, és azt sem bánják, ha mi is megbámuljuk őket. Mondom, Demeter Ádám barátai a mi barátaink is lettek.

Persze nem mindig csak a Lomo volt! Demeter korai képein házi készítésű Luna-kamerával kísérletezgetett, lágy portrékat, sejtelmes fény és kompozíció-tanulmányokat készítve barátairól, kedveseiről vagy barátai kedveseiről. Márpedig a Lunához sötétben kell lenni: a kép készítője, mondjuk, egy zseblámpával világítja meg modelljét, aki igyekszik modellként is viselkedni. Elképzelhető az a fajta közelség és intimitás, ami egy ilyen képhez kell - mert az egészben az a furcsa, hogy Demeter egy profi felkészültségével szándékosan készít amatőrfotókat. Nem minőségben, hanem megközelítésben amatőr, meghitt. És ami még furcsább, ezek a fotók már elkészültük idején olyan hangulatot árasztanak, mintha sok-sok évvel ezelött, valamikor a fotós legénykorában születtek volna meg. Instant emlékképek.

Vízer Balázs