TEKODEMA
(2005)
 

Major Lajos LOMO-s képei

„Nem a gép a fontos, hanem aki mögötte áll” mondja a fotós közmondás. Ez -mint a közmondások általában- igaz és ezt -mint a közmondásokat általában- nem vesszük komolyan. Annyira így van ez, hogy ha valaki, mint Major Lajos, komolyan veszi és tartja is magát hozzá, az a fotográfusok társadalmában amolyan csudabogárnak számít. Míg a fotósok általában pénzük, energiájuk nagy részét arra fordítják, hogy megszerzett felszerelésüket egyre korszerűbb technikai csodákkal egészítsék ki, ö nem törődik ilyesmivel, csak ragaszkodik régi, megszokott, kedves LOMO-jához. Tegyük még hozzá, hogy ez a masina -made in USSR- egyik komoly szaklap tesztjében sem haladná meg a közepes minősítést, de kicsi, lehet egy kézzel is kezelni és „csípőből” fotózni vele.

Igen, jól értették, Major bele sem néz a fényképezőgép keresőjébe, csak úgy arrafelé fordítja, ahol a számára kedves, fontos események történnek, s így exponál. A kamera olyan számára, mint a sámánnak a dobja: eszköz a varázsláshoz, mely megváltoztathatatlanul megtörténik az expozíció pillanatában.

Van valami megnyerő, naiv fatalizmus abban, ahogy az expozíció után a képet kezeli. Az exponált kép végleges és változtathatatlan. Természetesen a teljes negatívot használja, szó sincs utólagos átkomponálásról, kivágásról. A kidolgozás csak arra szolgál, hogy a filmen létrejött, megvalósult varázslat minél teljesebben kerüljön a néző elé. Ehhez viszont már a legmodernebb eljárásokat, museum proof anyagokat használja oly nagy precizitással, amit bármelyik technikai fotográfus megirigyelhetne.

Az elkészült képek nagyon egyszerű gondolatot sugallnak számunkra: itt jó élni, itt lehet boldognak lenni. Hogy ez a gondolat, mint művészi mondanivaló, korszerű-e a XXI. század elején, az őt magát valószínűleg nem érdekli.

Szerintem pedig a legkorszerűbb mondanivaló kb. 7000 éve egyfolytában.

És szerencsés az, aki hitelesen tudja kimondani.

Haris László
2003 augusztus