Maison Européenne de la Photographie Teremtett valóság a kortárs francia fotográfiában Válogatás a párizsi Európai Fotóház gyűjteményéből 2002. 12. 17. - 2003. 02. 16. Megnyitó: 2002. december 17. 17.00
Pascal Hoël: Művészet és színlelése

Catherine Ikam és Louis Fléri
Párizsban élnek és dolgoznak

Catherine Ikam a 80-as években az új technológiák egyik úttörője volt Európában. 1990-től kezdve dolgozik Louis Flérivel, elsősorban virtuális terek létrehozásán.
A művészek egy volumetrikus lézer segítségével fogják fel egy emberi arc paramétereit, s ezeknek az adatoknak az alapján számítógép segítségével háromdimenzós modellt hoznak létre. A képet ezután virtuális fényforrással és más mesterséges eszközökkel világítják meg, s így olyan felszínt, textúrát, arckifejezéseket, mozgást kölcsönöznek annak, amelyek valójában nem tartoznak hozzá.
Egy alapmodellből kiindulva így klónoznak egy személyt, amely azután installációikban ismétlődően megjelenik, hol rögzített, hol mozgóképben, hol pedig valós időben történő interaktív mozgásban.
Az így születő portrék nem lenyomatok és nem is valamiféle hiányt hivatottak pótolni, hanem tartalom nélküli, üres formák, összegzett tapasztalatok, amelyek az identitás, a megjelenés, az élő és a mesterséges közti határ témáját boncolgatják.
A kép ezúttal már nem egy adott idő és tér adott szemszögből létrehozott szintézise, hanem sokszoros dimenzió-kereszteződés. A mentális tér helyettesíti a fizikai teret azáltal, hogy több valóság-sík jelenik meg egy-egy szituációban.
A másik (1992), Virtuális portrék (1995), Alex (1996), és Õ (1999) című sorozataikkal Catherine Ikam és Louis Fléri egy immateriális tárggyal teremtenek különös, érzékeny kapcsolatot. Feloldják a képernyő által suggalt frusztrációt, valamint azt a feszültséget, amelyet a jelenlévő, de mégis távol lévő tárgy áraszt (hiszen ez a dolog mégsincs jelen, hanem hiányzik, mivel tapintással sohasem érzékelhetjük).
Az érzékelés félrevezető, a figurációból transzfiguráció lesz, a művek már nem tárgyak, hanem folytonosan változó eljárásmódok.
„A virtuális nem a valóságosnak, hanem az aktuálisnak az ellentéte. A virtualitás a valóságnak egy fraktális dimenziója.”

I.C.