Maison Européenne de la Photographie Teremtett valóság a kortárs francia fotográfiában Válogatás a párizsi Európai Fotóház gyűjteményéből 2002. 12. 17. - 2003. 02. 16. Megnyitó: 2002. december 17. 17.00
Pascal Hoël: Művészet és színlelése

Dany Leriche
Cambrai, 1951
Pontoise-ban él és dolgozik

Dany Leriche nagyméretű fotói új megvilágításba helyezik a nőábrázolást a hagyományos ábrázolásmóddal szemben, amelyet a nyugati kultúra - és főként a festészet - a fényképészet feltalálása előtt alkalmazott.
Leriche, igen kifejező módon, olyan mesterek műveiben talál ihletést, mint Ingres, Dürer, Caravaggio, Holbein, Vermeer és Tiziano; a műveken finom törést, csúsztatást végez, és új szimbólumokkal tölti meg a jól ismert jeleneteket.
Bármilyen nemű is a referencia-modell, az allegóriában a főszerepet mindig nő játssza: legtöbbször ruhátlan, buja alakban, amelyet a művész gyakran állatokkal övezve jelenít meg.
Az újrakomponált művek arra inspirálják a nézőt, hogy kérdéseket tegyen fel: hogyan kell ma tekintenünk a művészeti hagyományokat, azokat a területeket, amelyeket hajdanán csakis férfiak ismerhettek és gyakorolhattak, és amelyek századokon át meghatározták az ábrázolás kódjait.
Dany Leriche 1998-tól kezdve dolgozik az 1593-ban kinyomtatott Ripa Enciklopédia alapján: a mű sorra veszi a művészetben általánosan használt allegóriákat és szimbólumokat. A művész ismert értelmiségieket kér arra: alkossanak képeket bizonyos témákról (gazdagság, vélemény, kegyetlenség, múzsák), ő maga azután elkészíti ezeket a képeket.
A Férfiasságot Jeanne Eloi így elemzi: „A több egymásba helyezett keret az ábrázolástörténetet jeleníti meg. A keretek olyan látványt hoznak létre, amely az ismétlődés miatt unalmas lehet, ugyanakkor kiemeli a fekvő nő alakját. A férfi, széttárt tarajú kakas formáját öltve, bekeríti a nőt. De eljön majd az idő, amikor a baromfi, megfosztva a tértől, visszahúzza csodás tolldíszeit, és egészen új testhelyzeteket vesz fel.”
A némi manierizmussal is átitatott képek új archetípusokat teremtenek a régiek helyett, úgy, hogy közben megőrzik a metafora hagyományos eszközeit.
„Egyszer már megtanultuk, hogyan lássuk a világot, vannak azonban új látásmódok, új szempontok, éspedig itt, a szemünk előtt.”

I.C.