Maison Européenne de la Photographie Teremtett valóság a kortárs francia fotográfiában Válogatás a párizsi Európai Fotóház gyűjteményéből 2002. 12. 17. - 2003. 02. 16. Megnyitó: 2002. december 17. 17.00
Pascal Hoël: Művészet és színlelése

Olivier Rebufa
Dakar (Szenegál), 1958
Marseille-ben él és dolgozik

Olivier Rebufa önmagáról készít felvételeket, komoly előkészítő munkával megrendezett sztereotíp helyzetekben. Kisméretű fényképes önarcképeit szétvágja, majd különféle fabrikált díszletekbe illeszti azokat: babaszobákba, kislányok műanyag játékai közé. Saját képét a felhasznált tárgyak méretéhez igazítja: a fekete-fehér, a világítás és a retus véglegesíti a teljes művet.
Állandó jelleggel Barbie babákkal veszi körül magát, és úgy jelenik meg képein, mint egy antihős a mozivásznon, egy férfi-tárgy, egy tehetetlen bábu, aki nehézkesen játssza újra a feliratos remake-jeleneteket. Női fodrász, torero, pszichiáter, akrobata, detektív, kalandor, Krisztus, sztár vagy hajléktalan – ez mind Olivier Rebufa, aki hol háború, hol csoportszex, hol családi perpatvar közepén találja magát, sőt van, hogy szobor lesz egy szobrász műtermében vagy gyerekjáték celofánba csomagolva. Útszéli bárok, üres terek: semmi nem él, nem mozdul, nem válaszol, csupán a művész sziluettje korosodik egy picit, a szereplők mindig márványból vannak, és a helyzetek mindig időtlenek. A tekintetek sosem keresztezik egymást. Egyetlen rés sincs, ahol áthatolhatna a vonzerő.
Minden tökéletesen levezényelt, a hangzás mégis örökké hamis, a tétlenségből rossz érzés szivárog, a sterilitás érzése, sőt: a fogyasztói társadalom kétszínűsége.

I.C.