Maison Européenne de la Photographie Teremtett valóság a kortárs francia fotográfiában Válogatás a párizsi Európai Fotóház gyűjteményéből 2002. 12. 17. - 2003. 02. 16. Megnyitó: 2002. december 17. 17.00
Pascal Hoël: Művészet és színlelése

Orlan
Saint-Etienne, 1947
Párizsban él és dolgozik

Ön-hibridáció, 1998
Cibachrome
N° 1/7
90,4 X 60 cm

Orlan művészetének alapja és témája több, mint harminc éve saját teste. Így kérdőjelezi meg minduntalan a női morfológia státuszát, az arcot mint az önazonosság tükrét és a szépség helytől és időtől függő kritériumait.
Munkáit a médiából jól ismeri a nagyközönség, és azt őt érintő viták időről időre jócskán túllépik a művészet határait.
Orlan a 60-as évek body art irányzatainak hatása alatt készíti első performanszát, tizenhét évesen.
1977-ben botrányt okoz a párizsi FIAC-on, miután szimbolikus összegért felajánlja a „művész csókját”, amelyet aztán valóságosan is epekedve osztogat a vásárlók körében.
A következő évben egy sürgős sebészeti beavatkozás hátráltatja kiállítási terveit: ekkor határozza el, hogy a műtétről készült felvételt bemutatja a közönségnek.
1990-ben kezdődnek „plasztikai sebészeti performanszai”, amelyekben a sebészek és asszisztenseik jelmezét neves divattervezők alkotják meg, s amelyekben az elérzéstelenített Orlan barokk díszlet előtt irodalmi, filozófiai és pszichanalitikai szövegeket ad elő, miközben a sebész szobrászként alakítja át az arcát. Ettől kezdve minden kilencedik hónapban újra átalakíttatja magát, a görög mitológia istennőinek mintájára: Diána szemeit, Psyché orrát, Európa ajkait, Vénusz állát kapja meg, valamint a korban közelebb álló Mona Lisa homlokát, illetve két szilikon implantációt is, amelyek szarvként emelkednek ki szemöldöke fölött.
A teljes testén végzett plasztikai műtétekkel Orlan összezavarja a határt a művészet és a valós élet között, és újra felteszi az örök kérdést: a férfi uralja-e a természetet?
Performanszait fotókon, festményeken, komputergrafikán, videón, valós idejű közvetítéseken örökíti meg és mutatja be. Ezen a „hús-vér művészeten” keresztül Orlan célja, hogy jogilag is elismertesse identitásának átalakulásait.
1998 óta Self-hibridations című sorozatán dolgozik, amelyben mindig más civilizációk és korok szépségeszményeit valósítja meg, a prekolombián vagy a maja szépségideált, Xipe Totec isten alakjait... A szépségjegyeket saját portréjához keveri digitális fotókon vagy 3D-s videóinstallációkon. Ezeken az átalakulásokon keresztül teljes testével veti magát az önuralom kutatásába és a különbözés esztétikájának művelésébe.
„A hús-vér művészet lényegében az egyéni művészi szabadságot hirdeti, és a diktátumok, valamint az a priori vélemények ellen kel harcra.”

I.C.